Lehet-e antiszemita, aki baloldali? És zsidógyűlölő-e az, aki a mai izraeli kormány lépéseit bírálja? Lehet-e anticionizmusnak nevezni a nyílt zsidógyűlöletet? És mit mondjunk arról, aki állítja: nem antiszemita, csupán az Izraelben élő hatmillió zsidót gyűlöli. Az ellenük irányuló gyilkos akciókat támogatja, máskülönben elutasítja az erőszakot. Badarság?
A mai nyugat-európai politika berkeiben dúló vitákban vetődnek fel ilyen kérdések. A fő vihar a brit Munkáspártban dúl, ahol több tekintélyes és kevésbé fontos funkcionáriust függesztettek fel antiszemitizmus vádjával. James Corbyn pártvezér nem antiszemita – mondják politikai barátai. Csakhogy elismeréssel szólt a Hamasz és a Hezbollah politikájáról. Ez a két szervezet Izrael elsöprését, az izraeli zsidók kiűzését hirdeti, és örömünnepeket rendez, amikor egy merényletben zsidó gyerekek és asszonyok halnak meg. A Munkáspárt korábban sok zsidót vonzott, akik ebben a pártban látták az idegengyűlölet, a kisebbségellenesség elleni fő védelmező erőt. Ugyanezért lett később a párt a brit muzulmánok számára is vonzó. És ez okozza ma a párton belüli ellentéteket.
Jelen van az európai politikában is a vita: elviseli-e a palesztinokkal való szolidaritás az antiszemitizmus teljes elutasítását? Foglalkoztatja ez a német szociáldemokráciát is. Svédországról nemrég mondta nekem egy izraeli személyiség, hogy az számukra elveszett.
