– Aztán ne ordibáljál nagyon, nehogy nekem megfázzon a torkod. És néha ülj bele a meleg kocsiba, tudod, hogy érzékeny a derekad. A rendőröktől pedig jó messze állj, sose lehet tudni – mondja.
A férfi indulás előtt még benyit a kisszobába, ahol három szöszke fej szuszog. Arra gondol, jó lenne megvenni nekik azt a használt kis zongorát a bizományiban, de aztán el is hessenti az ötletet. Cipőt kapnak meg meleg sálat, erre van szükség, klimpírozásra nem futja.
Jelenet 2.
Nemzeti érzelmű (címke) férj hajnalig ül a számítógép előtt, reggel korán indul otthonról. Balliberális (címke) asszonya reggel a kávéfőző gép mellett a következő cetlit találja. „Na, végigolvastam néhány weblapot meg portált, szerintem az van, hogy az Orbán-kormány/rendszer kampec, kész, vége, idő kérdése, hogy ez mikor lesz hivatalos. Ha szerencséjük van, kihúzzák a következő választásig.”
Jelenet 3.
Lustán nyújtózkodik, Yves Saint-Laurent selyempizsamája puhán öleli körbe. A Philippe Starck szék támláján fennkölten terül el az előző este odavetett Chik o Loco alsógatya, a szobát Caron’s Poivre illat lengi be diszkréten.
Biomüzlit reggelizik friss zabtejjel, amit a bejárónő készít el, s tálal decens kis tálkákban. Mire a ház tökéletesre sminkelt, plasztikázott keblű úrnője előbújik a hálószobából, a ház ura már kiválasztotta számtalan Dolce and Gabbana inge közül az egyiket, s Vertuján lenyomott néhány fontos hívást. Készülődik.
– Te, talán azt a Gucci táskát ma itthon hagyhatnád... – mondja neki a nő, de aztán meg is bánja, mert a férfi villámló pillantásokat lövell vissza.
Hogyan is válna meg attól, mi lényege?
Jelenet 4.
Aggodalmas arcú, fáradt asszony ül a fotelban. A gyerekek már nagyok, esti mesét régóta nem kell nekik mondani. Pedig hogy imádták a Babszem Jankót, meg azokat a történeteket, ahol az egyszeri szegény legény elindul a nagyvilágba, túl az Óperencián, hétfejű sárkányokkal viaskodik, legyőzi a gonosz vasorrú bábát, s övé lesz a királylány meg a fele királyság. Vagy az egész.
Fáradt férj érkezik, gondterhelten teszi le az aktatáskát az előszobában. Nem kell sokat beszélgetniük, régi harcostársak.
– Kár volt megenned a csokit – csak ennyit mond neki, mielőtt lekapcsolja a lámpát és nyugovóra tér.
