Képzelje el, hogy van egy ország, ahol a cigányok vannak többségben. Nevezzük mondjuk Cigányországnak. Mi vagyunk kilencmillióan, maguk meg úgy nyolcszázezren. Mi adjuk a miniszterelnököt – legyen szép, fess legény, vakító fehér fogakkal, tüzes barna szemekkel, sármos, mint egy francia lovag..., most mit néz megint rám így, álmodozni csak lehet, nem? Lényeg, hogy a mifajtánkból való, értünk dobog a szíve.
Ebben az országban minden miniszter cigány. Az államtitkárok, sőt még a helyetteseik is azok. A titkárnők is cigányok, szép rózsaszínre van kilakkozva a körmük, ceruzaszoknyát viselnek, meg olyan blúzt, amit a lábuk között kell összekapcsolni, hogy ránctalan legyen a derekuk és jól kiemelődjön a dekoltázsuk. És persze cigány a sofőr, a portás, a tanár, a hentes, a fodrász, de még a csillagász is. Maguknak csinálnánk egy magyarszervezetet, és megválasztatnánk főnöknek a legsimlisebb magyart.
Ügyelnénk rá, hogy olyat találjunk, aki a mi érdekeinket tartja szem előtt, elvégre mi pénzeljük, nekünk dolgozik. Díszmagyar.
Csorgatnánk egy kis pénzt ilyen-olyan programokra, hogy őrizhessék egy kicsit a kultúrájukat, de azért rendszeresen odadörgölnénk, hogy nem asszimilálódnak hozzánk eléggé, nem tudnak velünk együtt élni, túl sok baj van magukkal. Nem adnánk munkát – elvégre nekünk se sok van, és az a kevés kell a mi gyerekeinknek, keresztapáinknak, unokaöccseinknek. Földet se kapnának. Minek az maguknak, úgyse értenek hozzá, ki látott már földművelő magyart?
A város szélére szorítanánk ki magukat. Igen, magát is, meg a gyerekeit. Gondolom, vannak gyerekei. Egy van? Hát, az nem sok. Abból se nyugdíja, se segélye nem lesz, mehet ki majd koldulni a templom elé. Aztán már a város széle is túl közel lesz hozzánk, nem akarjuk látni magát meg a magához hasonlókat egyáltalán. Az lesz a legegyszerűbb, ha kilakoltatjuk, menjen arrébb, a szomszéd faluba.
Sír a gyereke? Ott áll maszatos szemekkel maga előtt? Nem érti, miért pakolják be a maciját az autóba?
Hát, ezt majd magyarázza meg neki maga. Ha tudja. A mesének vége, szép álmokat, rózsás csókokat.
