Ha valahol, hát Kelet-Európában biztosan tudják, mit jelentenek a fájdalmas reformok, az átalakulás és a megszorítás.
S hogy ezek eredményeként mekkora sikerélmény bekerülni az euróövezetbe. Immár a közös európai valutával fizethetnek a szlovákok, a lettek, a litvánok és az észtek – és most ezek az országok is csatlakoztak a görögökkel keménykedő EU-tagállamokhoz. Ők ahhoz túl szegények, hogy fizessenek a gazdagabb Görögország hibáiért, és különben is, a referendummal a hellének az eurózónából is kiszavazták magukat.
Érthető persze az Athénnal szembeni türelmetlenség: az uniós vezetők a sokadik válságtanácskozást, rendkívüli csúcsot hívják össze, és még mindig semmi. Egyszer már majdnem sikerült megállapodni, de akkor Alekszisz Ciprasz kormányfő felpattant a tárgyalóasztaltól, s népszavazást írt ki. Így hirdették meg „legutolsó esély” jeligére a vasárnapi EU-csúcsot, amely annyiban különbözik az eddigiektől, hogy nemcsak az euróövezet, hanem az egész unió kormányfőit meghívták.
Ott lesznek tehát az euróra még csak áhítozó kelet-európai államok – köztük Magyarország – miniszterelnökei is. Trükkös helyzet ez a javából, hiszen Orbán Viktor biztosan nem szeretné azt mondani, hogy a hanyatló unió hanyatló tagállamának kedvéért mélyen a zsebébe nyúl. Mert van ugyan szolidaritás is a világon, de ezt most hagyjuk. Ha viszont nem áll Görögország mellé, azt üzeni, hogy igenis a szigorú megszorításokban hisz, és ha egyszer az Európai Unió mond valamit, azt kell csinálni. Most mi lesz?
