galéria megtekintése

Kelet-európai mesék

Az írás a Népszabadság
2015. 02. 16. számában
jelent meg.


Dési András
Népszabadság

Nyári mese – Andrij Szadovij, Lviv (Lvov) polgármestere 2012 júniusában így írta le, hogy a nyugat-ukrajnai nagyváros meg az ország mit vár a labdarúgó Európa-bajnokságtól. A nyár elmúlt, a mese gyorsan véget ért – mai szemmel nézve irreálisnak, valamiféle álomnak tűnik, hogy a polgárháború dúlta, mélyen megosztott Ukrajna húsz hónappal ezelőtt egy ilyen kiemelkedő sportrendezvény társrendezője volt.

Tegyük hozzá, hogy amikor fotóriporter kollégámmal 48 órával az első lvivi mérkőzés előtt a 35 ezer nézőt befogadó Arena környékén jártunk, nagyon figyelnünk kellett, hogy a szolgálati autóval nehogy egy hatalmas kátyúban landoljunk. Lapunk fotósát az építésvezető heves kézmozdulatokkal arról győzködte, ne örökítse meg a késésben lévő munkálatokat. Aztán alig húsz kilométerre keletre, a főútról letérve egy faluban hirtelen egy végképp másik világban éreztük magunkat. A helyiek jókat mosolyogtak a kérdés hallatán: profitálnak-e abból, hogy a közeli Lvivben is játszanak csoportmérkőzéseket. – Janukovics meg a nagyurak, azok profitálnak belőle – szólt a nem is olyan enyhe alkoholillattal kísért válasz.

Nos, a tavaly február végén megbuktatott államfő és az úgynevezett oligarchák amit lehetett, azt lenyúlták az UEFA-tól, a szponzorcégektől meg az államilag finanszírozott óriásberuházásokból. Az amúgy is kifosztott, korrupciótól szenvedő ország mégis megrendezte az Eb-t. Valamiféle remény is felsejlett, hogy az egykori szovjet tagköztársaság gazdasága is nyer az eseményen. S valamiféle nemzeti egység is megmutatkozott.

 

Ma már egyiknek sincs nyoma. A kelet-ukrajnai háború pusztítása több évtizeddel visszataszította az országot, miközben Lengyelország, a 2012-es Eb másik társrendezője gazdasága pörög, a 39 millió lakosú EU- és NATO-tagállam kiemelkedik a régióból. Amíg a lengyeleknél autópályákat építenek, Donyeckben a háború jelképeként áll a szintén az Eb-re épített, de időközben rommá lőtt repülőtér. A hírek szerint hasonló állapotban van a donyecki sportcsarnok, ahol idén áprilisban rendezték volna meg a második divíziós jégkorong-világbajnokságot. Azt, ahol a legtöbbször mi is játszunk. Itt azonban nem lesz egyetlen „buli” sem, a nemzetközi szövetség döntése értelmében a tornának beugróként Krakkó ad majd otthont. S február végén nem kezdődik meg az ukrán labdarúgó-bajnokság tavaszi szezonja sem, amelynek startját a háborús állapotok miatt bizonytalan időre elhalasztották.

Kelet-Európában egy újabb nyári mese is készül. 2018-ban Oroszország rendezi a labdarúgó-világbajnokságot. Ahogy a szocsi téli olimpiai játékokat, ezt a globális eseményt is kirakatnak, presztízsnek tekinti a putyini rendszer. Biztosan mindent, apait-anyait beletesznek. Az oroszok ugyan nincsenek ennyi külföldi látogatóhoz szokva, de alapvetően kedves, barátságos emberek, meg állítólag vízum sem kell majd a világ minden tájáról érkező szurkolónak. A mostani nyugati–orosz viszonyt, az új hidegháborút elnézve nehéz bármilyen nyári mesét is elképzelni. Bár van még jó három év a nyitómeccsig, a „sötét fejezeteket” nem lehet csak úgy kitépni. A mesékből sem.

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.