Itt állítólag csípnek a szúnyogok, de nem érzem, nem is látom, a sűrű, lila köd megöli őket. A R_ndsz_rv_lt_s alcímű írótáborban közben megannyi fun fact repül, például hogy a kész pörköltet nem árt még tíz percig pihentetni tálalás előtt, de azért az információért is a Balatonig kellett jönnöm, hogy megtudjam: a jobb piszoárok lefolyónyílásait a formatervezők nem véletlenül rendezik bizonyos alakzatba, hanem azért, mert tudósok bebizonyították, hogy a férfiak így önkéntelenül is célba lőnek, hiszen ilyenkor is vadásznak, így viszont jelentősen csökken a mellévizelés esélye.
Tét nélkül az ember csak úgy lóbálja. Csodálatos ergonómia, hogy a takarítók érezzék a törődést. Aztán hogy itt miért éppen kereszt lett ez az alakzat, azt most, a balatonszemesi úttörőtábor, vagyis a vakolatban homoruló, szürke ötágú csillagok és a vörös műbőr széktámlák és ülőkék ölelésében teljesen elmerülve – nem tudnám megmondani. (Legföljebb az jut eszembe, a vörös műbőr a korszakban gyakorolt egyeduralmának egyik oka az lehet, hogy az évtizedek S. Lajosa nagyobb mennyiségű ilyen anyagra tett szert, mondjuk leesett neki úgy ezertonnányi belőle egy az akkori keleti nyitás jegyében hülyére tahográfolt kaminonról, és sürgősen el kellett nyomni valahová. Aztán ami mégis megmaradt, később plakáthelyre lehetett cserélni a bizományiban.)
„Kemény Istvánt, mert ő megcsinálná. Mert ő kemény.” „Havas Henriket.” „Mondjuk Forró Tamásnak nem ajánlanám...” Ti kit hívnátok ki jeges vizes challenge-re?
A fenti, legutóbb kapott válaszokon túl (kívül?) az első néhány helyen rendre olyanokat soroltak fel a megkérdezettek, akiket szívesen látnának jól elázva, homlokra simult hajjal, fagyott sokkban, amiből arra következtettem, hogy mi még akkor is trollok vagyunk, ha jótékonykodunk. „Hazai Attilát” – vágta haza a fent megkezdett beszélgetést a prózaíró, ami után nagy csönd ragadt a kandeláber alatt, ahogy ragadt már hasonló csönd menzán és villamoson, kerthelyiségben és ágyban is, mert eljön a pont, amikor a trógerság valami másba vált, „elkezd az ember a kedves halottaira gondolni”, Grosics Gyulától az alkotmányig, Cseh Tamástól a futballig, anyától Petri Györgyig. Akiket szívesen kihívna egy bármire. Ha lehetne még.
Ilyenkor kiderül, hogy ebben nem volt rendszerváltás: bárhová célzunk is a piszoárban, végső soron mindannyian magányosak vagyunk. Kedvesek, unalmasak, de nem túl okosak. Igazságból meg nem csak egy nincs. Kell még mondanom valamit, Ildikó?
