galéria megtekintése

Kedves angyalok!

Az írás a Népszabadság
2014. 12. 09. számában
jelent meg.


Szalai Anna
Népszabadság

...levelet írt a fiam az angyaloknak. Unszolt, írjak én is. Leültem hát vele szemben a konyhapulthoz. Megakadó tollam felett látom a biztató gyermeki mosolyt: anya, az angyalok mindenre képesek... Jó, legyen.

Kedves angyalok, ha már a Jóisten körül sertepertéltek, kérjetek tőle némi szerencsét nekem, olyanfélét, amit Mészáros Lőrincnek adott, hogy gázszerelőből megbecsült polgármesterré és milliomossá váljon. De küldhettek nekem jövőbe látó szemet, hogy tudjam, melyik belvárosi önkormányzati ingatlant kell bérbe venni, hogy néhány hónap múltán ötvenmilliós haszonnal túladhassak rajta. Esetleg olyan szerénységet és luxust kerülő életet, amelynek jutalmául Rolex óra villanhatna csuklómon és hatvanmilliós budai lakást vehetnék a fiamnak.

De hasznos lehetne némi szemérmetlenség is, amivel arra kérném a politikustársakat, hogy ingyenes HPV-oltás és tüdőszűrés helyett drogtesztre kötelezze a hatodikosokat. Ja és engem. Előre hozott karácsony. Nem is kértem, mégis kapok. Igaz, cserébe már elvették tőlem a teljes nyugdíj-megtakarításomat. Ettől a gondolattól valahogy a kérés is könnyebben megy. Bár olyan medencés giccsházra, amilyen az ifjú politikusnak adatott, akkor se vágynék. Az már kívánságnak is sok.

 

De ha tényleg kérhetnék, akkor talán kérnék magunknak némi alázatot. Meg egy rövidke szünetet, amikor mindenki megrázhatja magát és belenézhet egy tükörbe. S azután átgondolhatnánk újra. Kérhetnénk például egy kollégát annak az ortopéd sebésznek, aki vasárnap is bemegy vágni, kötözni, reményt kelteni, mert nem akad más, aki megtenné helyette. S közben érzi, hogy minden búcsúzásnál egyre futóbb a hitvesi csók.

Talán kérhetnénk egy állást annak a fiúnak, akinek a lakáshitelét most a nyugdíjas anyja állja, mert a közmunkafizetésből erre már végképp nem telik. Esetleg feladhatnánk azt a tervet, hogy bohócot csináljunk harminc éve tanítókból, amikor videóra veszik az órájukat, vagy a szülőkből, akik kétszer vásárolják meg az adott év tankönyveit.

De jól jönne egy kazán is az egykori szövőnőnek Csepelen, aki lemaradt a nagy állami kazánpályázatról. Hibádzott hozzá az önerő. Nem panaszkodik, fohászkodni se fohászkodik már rég. Csak ül a szövőgépek után maradt örök csendben. S közben figyeli a királyi tévében a szerencse soros kegyeltjét, aki soha nem szégyellte, amije van, mert megdolgozott érte keményen. Ezt érti, ők is dolgoztak keményen a férjével. Épült is kis ház kalákában. Most csak ül a fűtetlen szobában, és gyűrögeti a zsebkendőjét. Azon már túltette magát, hogy az arcába mondták: az élete semmit se ér, elvégre semmire se vitte. De ez a gyerek dolog most bántja nagyon. Méghogy családi összefogással hatvanmilliót, ha ő összefogott volna az egész utcával, akkor se vehették volna meg azt a lakást. Kedves angyalok, inkább nem kérek én semmit se.

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.