Gond van Kazahsztánban. Aktobe városban a múlt vasárnap egy lövöldöző csoport támadásaiban 19 ember meghalt. Öt feltételezett terroristát pénteken likvidáltak, hármat szombaton fogtak el a biztonsági erők. Előzőleg, tavasszal a földreform ellen szerveztek tiltakozó akciókat. Május végén a gazdasági és a politikai fővárosban, Almatiban és Asztanában csak azért nem lett semmi a tervezett tüntetésből, mert a rendőrség jó előre lefogott mindenkit. Tiltakozót, járókelőt és újságírót – aki akkor éppen a környéken járt.
A közel harminc magyarországnyi, de csak mintegy 18 millió lakosú, ásványkincsekben gazdag szovjet utódállam egyre kevésbé látszik annak, aminek az utóbbi két évtizedben látszott. Stabil, gyarapodó országnak, ahol az egy főre jutó GDP 1994 óta 800 dollárról 2013-ra 13 ezer fölé emelkedett. Igaz, ez a stabilitás az egyszemélyi, tekintélyelvű hatalom politikai, és az emelkedő kőolajárak gazdasági alapjain nyugodott: Most mindkettő gyengül. A gazdaság a recesszió határán van, és immár 76 éves a Kazahsztánt 1989 óta vezető „örökös államfő”, Nurszultan Nazarbajev. Valódi ellenzék híján nincs verseny a hatalomért, a nyugodt átmenetet biztosító politikai utódlásra elképzelés sem létezik.
A hatalom nem nagyon tud mit kezdeni a változó helyzettel. A földreformügyet az elnök megpróbálta néhány nyugtató szóval és egy miniszter leváltásával csitítani. Aztán egy több hónapja letartóztatásban lévő üzletemberre, az egykori helyettes főügyészre és néhány volt belügyi vezetőre hárították a felelősséget az elégedetlenkedésért: államcsíny előkészítésével vádoltak meg őket. Célozgattak bizonyos „orosz szálra” is, míg a vasárnapi terrorakciók kapcsán Nazarbajev külföldről instruált szélsőséges, „álvallási” tanokról beszélt, de párhuzamot vont az ukrajnai és a grúziai „színes forradalmakkal” is, amelyek célja szerinte Nyugat-barát erők hatalomra juttatása volt.
