Mondjuk, hogy a veszprémi időközinek nem a kétharmados kormányzás fennmaradása a tétje. Hogy csak egy szokásos, ciklusközi választás, amin önmagán kívül semmi sem múlik, és vizsgáljuk meg ebből a szempontból, hogy kiket is indítanak a pártok, mennyire koherens a jelöltek személyisége azzal a politikával, aminek a nevében harcba szállnak a voksokért (a Fidesz érdekében, de különféle álpártok színeiben kampányoló trollok bemutatásától ezúttal eltekintenénk).
Az úgynevezett jobboldal a város fideszes alpolgármestere mögé sorakozik fel, akit a regnáló polgármester nemrég Navracsics Tibor politikai örököseként mutatott be. Navracsics pedig, mint ma már nyilvánvaló, a Fideszben dúló oligarchikus belharcok és életveszélyes törésvonalak elől menekült Brüsszelbe EU-biztosnak. Ezek szerint az ő kockázatkerülő különutassága és a távolból is egyre hangosabban hallatszó kormánykritikája lenne most a kormányoldal legvonzóbb ajánlata?
A középre tartó, a konszolidáció látszatáért a semmitmondást és a langyosvíz-jelleget is bevállaló Jobbik egy importemberrel kampányol, akinek a legfontosabb kampányüzenete az volt, hogy Veszprémben született (igaz, tízéves kora óta máshol él). Ha ez nem győzi meg a veszprémieket, hogy ő az a személyiség, aki miatt érdemes most a radikálisokra (?) szavazni, akkor semmi.
