Szóba jött a vasárnapi zárva tartás, a képviselők útdíjmentessége, az M0-s fizetőssé tétele, a miniszterelnök kiemelkedően jól stylingolt főtanácsadójának Gucci táskája – a legvalószínűbbnek tűnő forgatókönyvvel végül azonban Mr. Bateman állt elő, aki szerint Lisa Ann, a kétségkívül népszerű amerikai pornócsillag decemberi visszavonulásának hírét akarták így jelentéktelenné tenni a mi felelős vezetőink. Legalábbis csökkenteni az ennek nyomán valószínűleg elemi erővel kitörő magyar népfelháborodást.
Helyettünk viszont senki ne legyen okos! Előrelátó! Veszteségminimalizáló! Majd azt mi tudjuk. Egy emberként rohantunk jó hazafinak lenni a CBA-ba, és vettünk hat tábla egész mogyorósat. Ráhel, Gáspár, Sára, Róza, Flóra – ez csak öt, de mi van, ha az egyik táblával történik valami? Biztonsági játékosok vagyunk. (Semjén Zsolt családjáról eléggé el nem ítélhető módon semmit nem tudunk, legjobb barátait, a fürjet [Coturnix coturnix], az erdei szalonkát [Scolopax rusticola] és az egerészölyvet [Buteo buteo] pedig mégsem akartuk csokoládéval zaklatni.)
A közeli Copy Generalban nyomtattunk öt matricát. „Mi pedig azt szeretnénk az angyalkától – írtuk a levonókon –, hogy édesapád a lehető leggyorsabban elveszítse az állását, úgyhogy ha felvetődik otthon, szavazz azonnali igennel a szabad elvonulást jelentő azonnali nyugdíjazásra.” Dr. Sbock javaslatára odaírtuk még azt is, hogy „léci!”, még jó, hogy van köztünk egy ilyen tanult, jól nevelt, az etikettben járatos ügyvéd is. „Adjuk fel postán!”
Szerencsére megúszta a biztonsági tábla, úgyhogy a hivatal felé felbontottuk – és döbbenten regisztráltuk, hogy finom. Ettük, ettük s arra gondoltunk: de hiszen ez kiváló! Bateman felvetette, hogy mi van, ha nem is az ipari mennyiségű cinizmus és figyelemelterelő szándék volt a domináns csokievéskor, hanem az éhség? „Hát mentél te már neki egy-egymaratoninak tűnő parlamenti napnak, apikám?”
Megtorpantunk a Nyugati posta bejáratánál. „És ha csak szereti? Vagy azt neki nem szabad? Egy miniszterelnöknek? Meg amúgy is, nekik, a gyerekeknek nem jár a boldog karácsony?” – kérdezte a Sbock. Ekkor egy csengőhang Stille Nachtba fordult mellettünk, mire Thompsont rázni kezdte a zokogás. „Ne hagyjuk a francba az egészet?” – indítványozta kérdőleg Bateman. „De jár. De, hagyjuk!” – hagytam helyben egyelőre, kicsit kedvetlenül. Aztán arra gondoltam, otthon azért mindenképpen írok egy levelet az angyalkának, derítsük ki együtt, jövőre honnan szerzünk öt doboz fémépítőt a fa alá – apa állásának hűlt helyére.
