galéria megtekintése

Kapu a világra

3 komment


Dési András

Ha elrettentő példával kellene szolgálni a rendszerváltás óta eltelt negyedszázad „tehetetlenségére", akkor a ferihegyi gyorsforgalmi út erre alkalmas lenne. Nagykövetektől is hallottam, hogy amikor először a reptérről Budapest centrumába autóztak, meghűlt a vér az ereikben.

Huszonöt év és változó színezetű városvezetés is kevés volt ahhoz, hogy kezdjenek valamit az ország kapujának számító ferihegyi úttal. Na, majd a 2024-es budapesti nyári olimpia kikényszerít egy átfogó modernizálást, amibe beleértendő az is, hogy talán vasút vagy metró köti majd össze a repteret a városközponttal. Mert 2015-ben még ott tartunk, hogy van egy szellemvasút, pontosabban a bezárt 1-es terminálnál egy parlagon hagyott megálló.

Hamburgban az elővárosi vasúttal, az S-Bahnnal huszonöt perc alatt lehet a reptérről a Hanza-város főpályaudvarát elérni. Olimpiai gyorsításra azonban most már nem lesz szükség, mert a vasárnapi ügydöntő népszavazáson a polgárok világszenzációt produkáltak. Kis többséggel ugyan, de leszavazták azt, hogy az 1,7 millió lakosú világváros – amelyet híres kikötője miatt Németország kapujának is hívnak – pályázzon a rendezésre. Döbbent, lefagyott arcok fogadták a hírt, hiszen nem is olyan régen még a projekt hetvenszázalékos támogatottságot élvezett. Ami aztán szépen lassan fogyni kezdett. Pedig a helyi politika vastagon támogatta a projektet, a kormányzó szocdem-zöld koalíció éppen úgy elképesztő gazdasági lehetőséget emlegetett, mint az ellenzéki kereszténydemokraták. S álmokat szövögettek arról, hogy Hamburg visszakerül a világtérképre, amelyen Berlin jócskán háttérbe szorította.

 

A német sajtó az elutasítás okai között emlegeti a bizonytalan finanszírozást. Hamburg a költségek egyhatodát állta volna, a többit az összegre még ígéretet sem tevő szövetségi államtól várták. Sokan féltek a városra szabaduló építkezési láztól, a kizárólag az olimpiai helyszínekre összpontosító fejlesztésektől, az emelkedő lakbérektől. S beleszólt a kampányba az Iszlám Állam, a párizsi terror meg a menekültválság is.

A hamburgi „Nein” azonban leginkább egy megérdemelt bizalmatlanságot fejezett ki. 2015 sok minden mellett az eurómilliárdokkal kistafírozott sportgrémiumokat, a FIFA-t, a Német Labdarúgó-szövetséget, Nemzetközi Atlétikai Szövetséget megrázó korrupciós, feketepénzes és doppingbotrányokról szólt. A hamburgiak ugyanúgy szeretik a sportot, mint a budapestiek vagy a párizsiak, vagy a rómaiak. Csakhogy nem bíznak sem a politikában, sem a sportvezetőkben. Miközben a közönség lelkesedik a versenyekért, a sztárokért, nem kevés pénzt költ sportszórakozásra, undorral, megvetéssel nézi a bilincsben elvezetett, maffiaszerű vállalkozásokat üzemeltető funkcionáriusokat.

Hamburg kiesésében Magyarországon sokan nagy esélyt látnak Budapestnek. Emberes próbatétel lenne. De ekkora kaput nyitni a világra – sok más tényező mellett – csak hiteles arcokkal szabad. Különben ottragadunk a szellemmegállóban.

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.