Ha elrettentő példával kellene szolgálni a rendszerváltás óta eltelt negyedszázad „tehetetlenségére", akkor a ferihegyi gyorsforgalmi út erre alkalmas lenne. Nagykövetektől is hallottam, hogy amikor először a reptérről Budapest centrumába autóztak, meghűlt a vér az ereikben.
Huszonöt év és változó színezetű városvezetés is kevés volt ahhoz, hogy kezdjenek valamit az ország kapujának számító ferihegyi úttal. Na, majd a 2024-es budapesti nyári olimpia kikényszerít egy átfogó modernizálást, amibe beleértendő az is, hogy talán vasút vagy metró köti majd össze a repteret a városközponttal. Mert 2015-ben még ott tartunk, hogy van egy szellemvasút, pontosabban a bezárt 1-es terminálnál egy parlagon hagyott megálló.
Hamburgban az elővárosi vasúttal, az S-Bahnnal huszonöt perc alatt lehet a reptérről a Hanza-város főpályaudvarát elérni. Olimpiai gyorsításra azonban most már nem lesz szükség, mert a vasárnapi ügydöntő népszavazáson a polgárok világszenzációt produkáltak. Kis többséggel ugyan, de leszavazták azt, hogy az 1,7 millió lakosú világváros – amelyet híres kikötője miatt Németország kapujának is hívnak – pályázzon a rendezésre. Döbbent, lefagyott arcok fogadták a hírt, hiszen nem is olyan régen még a projekt hetvenszázalékos támogatottságot élvezett. Ami aztán szépen lassan fogyni kezdett. Pedig a helyi politika vastagon támogatta a projektet, a kormányzó szocdem-zöld koalíció éppen úgy elképesztő gazdasági lehetőséget emlegetett, mint az ellenzéki kereszténydemokraták. S álmokat szövögettek arról, hogy Hamburg visszakerül a világtérképre, amelyen Berlin jócskán háttérbe szorította.
