Ha a legrosszabbat feltételezzük, közel járunk az igazsághoz. Mocsok, bűz, csótányok, tömegnyomor – de csak miután sikerült túlélni a kifutópálya kráternagyságú gödreit. Földet érés után még tíz percig bukdácsoltak és rázkódtak a gépek, amíg célba értek.Mivel a terminálban általában ugyanolyan hőmérséklet uralkodott, mint kint, évszaktól függően a csomagjaikra váró utasok megsülhettek vagy megfagyhattak. Átlagosan egy óra kellett ahhoz, hogy megérkezzen a kis teherautó, aminek a hátuljából kézzel adogatták ki a poggyászokat. Aztán az emberek egymást taposták a bőröndjeikért.
Az ember több időt töltött a repülőtéren, mint a levegőben. Mindenhol sorok kígyóztak, néha már az utcán is álltak a beszállókártyáért. A belföldi járatok várótermében egyetlen vécé volt, de az legalább volt, mert a biztonsági ellenőrzés után egy üveg vizet sem lehetett bent sehol kapni.
Ma pedig barna-bézs színű dizájn, ingyenwifi. Az indokolatlanná vált vámmentes üzlet megszűnt, helyette szuvenírboltok, kávézók nyíltak. A lerobbant kócerájból egy év alatt nemzetközi szintű repülőtér lett. Igaz, csak elnevezése szerint nemzetközi, mert a „krími tavasz” óta csak orosz gépek járnak ide.
A kapu tehát csak résnyire nyitott. Oroszország befektetéseivel ígéretes hely válhat a Krím félszigetből, és ezt a repülőtér példája jól szemlélteti. Ide tervezik Oroszország történetének legdrágább autó- és vasúti hídját a Kercsi-szoros felett, amely közvetlen összeköttetést jelentene a déli orosz területekkel. A híd végét azonban még nem látni. Jó darabig biztosan a szimferopoli légi kapu marad a főbejárat, amely képes lenne napi harmincötezer utas fogadására. Bár egyelőre csak e kapacitás töredéke érkezik.
