galéria megtekintése

Káposzta, káposzta

Az írás a Népszabadság
2015. 02. 27. számában
jelent meg.


Doros Judit
Népszabadság

Rendes ember mifelénk gerslivel gyúrja össze a dagadóból daráltatott húst, kicsit paprikázza, borsozza, bőven fokhagymázza, enyhébben sózza, aztán ezt a masszát pihenni teszi félre. Tojást belé ütni esze ágában sincs, a falusi emlékezet máig életben tartja azt a nyárvégi esküvői vacsorát, ahol az előző délután elkészített ötszáz töltelék organikusan poshadt savanyúbbra a kelleténél emiatt. A násznak végül válás lett a vége, s a helyiek azóta is úgy tartják, hogy az elrontott káposzta rossz ómen a holtomiglan-holtodiglanig.

A húsgombócokat házilag savanyított levélbe csavarják, amiből előbb gondosan kivágják a megvastagodott szárrészt. Azt az asszonyt, aki nem tud helyes kis töltelékeket tekerni, nem is engedik kísérletezni, a félig kibomló csomagok látványa jobb konyhákban rebellióval ér fel. Ámbár ebben a formájában legalább hasonlít elődjére, a nyomokban itt-ott húst is tartalmazó főtt káposztára, amiről eleink azt írták, „ez a magyaroknál oly közönséges palánta, hogy alig élhet az szegény ember anélkül.” Bél Mátyás történet- és földrajztudós a szalonnás káposztát egyenesen Magyarország címerének nevezi.

Nos, ha így tekintjük, az egész ország jelképét érte gyalázat Dubicsányban, ahol a hajdani Vay-kastély konyhájáról a hivatalos rendőrségi hírek szerint egy férfi és egy nő, az épületben zajló báli forgatagot kihasználva ellopott egy tál töltött káposztát az őrizetlenül hagyott hűtőszekrényből. Később a rendezvény helyszínének közelében a kiérkező rendőrök elfogták a töltött káposztát ellopó, majd azt el is fogyasztó két helyi lakost, akik beismerték tettüket.

 

Borzasztó dolgok történnek az országban, az egyszer biztos.

Kicsit megkapargatva a felszínt, s elbeszélgetve például a kétszáznyolcvan (választások idején háromszáztíz) fős település polgármesterével, a káposztalopás mélyebb rétegei feslenek fel. Hogy a konkrét példánál maradjunk, képzeljünk magunk elé egy fej káposztát (nem kell, hogy savanyú legyen), s arról egymás után bontsuk le a leveleket, mígnem megmarad bent a torzsa, vagy épp a növényi szív, ki mennyire realistán szemléli a világot. A franciák a káposztát is rózsaszínben látják, elvégre náluk a hagyományok szerint nem a gólya hozza a gyereket, hanem káposztafejben rejtezik, mielőtt megszületne, szülei legnagyobb örömére.

Megtudtuk a derék polgármestertől, hogy nem egy férfi és egy nő volt (sabadabada), s nem is egy egész tál káposzta, hanem három kamasz és egy felnőtt, s fejenként legfeljebb két batu. Így mondta, batu, így adjuk tovább mi is.

Csínytevés, nem több – tette hozzá megengedőn.

A kastély hajdani, nemes szívű tulajdonosa tán még vendégasztalt is teríttetett valaha a hátsó udvarban, az arra kószáló szegényeknek, de ma már új idők járnak. Szigorú pincérnő vigyáz a mulatozó urak, hölgyek minden egyes töltelékére, s ha hatot-nyolcat eltűnni lát belőlük, azonnal a tevékenységirányító központot hívja. Még szerencse, hogy nem a terrorelhárítókat. Az egyik TIK, a másik TEK, könnyű összekeverni őket abban a nagy báli forgatagban.

Végül feltettük a polgármesternek az utolsó fontos kérdést is: gerslivel, vagy rizzsel készül Dubicsányban a töltött káposzta?

Naná, hogy gerslivel.

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.