Mielőtt jobboldali olvasóink ellapoznának, szögezzük le: az Orbán-rendszer azért élte túl sértetlenül az április 6-i szavazást, mert az ellenzék „ajánlata” nagyjából nyolcszázezerrel kevesebb választó tetszését tudta csak elnyerni – ez tény. Ám a dolog úgy áll, hogy élő politikust közelről legalább kilencmillió honfitársunk még soha nem látott, és a kormányzati intézkedések döntő többsége is csak a lakosság kisebbségét érinti közvetlenül; politikai állásfoglalásainkat ezért leginkább a média által közvetített információk alapján alakítjuk ki. Abban, hogy a kormány által kínált alternatíva a valós tartalmánál vonzóbbnak, az ellenzék a tényleges teljesítményénél is elfogadhatatlanabbnak látszott, a sajtónak kulcsszerepe volt.
Nem véletlen, hogy a Fidesz első nagyszabású törvényhozási csatáját a média elfoglalásáért vívta. A 2010-ben megszületett médiatörvény olyan sajtókörnyezetet teremtett az Orbán-kormány számára, amilyennel utoljára a Kádár-rezsim rendelkezett.
Magyarországon az elsősorban az internetről tájékozódó polgárok száma csak százezrekben mérhető. Tömegbefolyásoló, közvélemény-alakító hatása döntően a köztévének, a Kossuth rádiónak és a kereskedelmi televízióknak van. E szférában pedig négy éve átütő fölénnyel a Fidesz uralja a hírszolgáltatást.
