Elpattant a húr, a forintárfolyam nyílként száguld olyan magasságokba, ahol semmi keresnivalója sincsen. A 315 forint fölötti euró nemcsak azoknak kellemetlen, akik most váltják ki nyaralásukhoz a valutát, hanem a gazdaság egésze komolyan megszenvedi. Mert lehet ugyan, hogy az ország az idegenforgalmi mérlegén nagyot javít, ha a külföldiek számára olcsók vagyunk, és nem utolsósorban ezért tódulnak is hozzánk a turisták, de összességében a hatás egyértelműen rossz.
Ennek ellenére a forintgyengülés kedvező hatásában rendületlenül bízik a kormány, noha kifelé ezt aggodalmaskodó nyilatkozatokkal próbálják palástolni, mindig másra hárítva a felelősséget.
Matolcsy György, aki patrónusa szerint immár másfél éve a legalkalmasabb ember a Magyar Nemzeti Bank vezetésére, láthatóan nem lép fel a forint gyengülése ellen, intervenciónak devizapiaci kereskedők szerint nyoma sincs. Az utolsó üzenet mindenesetre magvas volt. A jegybankelnök július végén, a kamatvágási ciklus lezárásaként kiállt a nyilvánosság elé, hosszasan sorolta a saját maga, illetve az MNB-be hozott csapata által elért sikereket, miközben nem túl elegánsan, de a tőle megszokott módon az elődökre kente az összes sarat. Mosakodjanak ők, ha akarnak. Aztán a trivialitás síkjára visszatévedve kinyilatkoztatta, amit jó ideje nem hallottunk tőle, hogy az MNB elsődleges – amúgy törvényben rögzített – feladatának az árstabilitást tekinti, és hogy egyébként nincsen árfolyamcélja. A forint tehát oda megy ahova akar, csak az infláció legyen rendben. Megy is.
