Most már szimbolikusan is véget ért egy korszak azzal, hogy a rendszerváltó megyei bírósági és törvényszéki elnökök közül az utolsónak, a Győri Ítélőtábla elnökének a mandátuma is lejárt június 30-án. Ezzel formálisan is megvalósult a kormányzó politikai hatalom szándéka a bírósági igazgatás személyi állományának átalakítására. Ezen munkálkodott következetesen a Fővárosi Munkaügyi Bíróság egykori elnöke, aki korábban különösebb szakmai, igazgatási ismertséggel nem rendelkezett, és az ellenzék tüntető távollétében nevezte ki a kétharmados többség az Országos Bírósági Hivatal eddig példátlan hatalmú elnökévé.
Az átalakítás folyamata 2012-ben, a hatvanöt éves kort elért bírák kényszernyugdíjazásával kezdődött. A rendelkezést az Alkotmánybíróság és nemzetközi fórumok is elmarasztalták, ennek következtében jelentős kártérítéseket kellett fizetni a nyugdíjazottaknak, leváltottaknak, de a helyzet fennmaradt. Az elbocsátott elnökök helyeit a hivatal elnöke villámgyorsan betöltötte, ennek következtében az eltávolítottak közül senki nem kerülhetett vissza a beosztásába.
Engedtessék meg, hogy pár szóval megemlékezzem róluk, a rendszerváltást követő elnöki karra. 1992-ben az Antall-kormány igazságügy-miniszterének, a most alkotmánybíró Balsai Istvánnak volt a feladata, hogy a szocialista Kádár-rendszerben az MSZMP bizalmából kinevezett megyei bírósági elnököket leváltsa. Balsai korábban fővárosi ügyvédként tevékenykedett, személyi ismeretei, kivált a fővároson kívül, korlátozottak voltak. Nekem is jutott a feladatból, aki párttag sosem voltam, hogy mint bizonyos ismertséggel rendelkező szakmabeli, segítsem az új elnöki kar kiválasztásában. Vezérelv volt, hogy korábbi MSZMP-tagok nem jöhetnek számításba, továbbá az is, hogy a kiválasztottak szakmai tevékenységükben elismertek legyenek. Beutazva a megyéket, hasonló gondolkodású kollégáimnál tájékozódtam, majd a szerzett ismeretek figyelembevételével döntött a miniszter a kinevezésekről, esetenként felülbírálva az összbírói értekezletek javaslatát.
