Égetően időszerű petíciót indított el Fischer Ádám és Mécs Imre a szomszédos országokkal közös, elfogultságoktól mentes történelemtanítás érdekében. Neves karmesterünk pontosan fogalmaz: a múlt szépre hazudása tönkreteszi a jövőt. Tegyük hozzá, hogy ezzel újabb és újabb nemzedékek tudatát, értékrendjét teszik zavarossá. Példák sokaságát sorolhatjuk fel idehaza, és még inkább néhány szomszédos országban. Hazánkban a Horthy-korszak rehabilitálásának, a magyarországi holokauszt relativizálásának időről időre felbukkanó szándéka az iskolai történelemtanításra is árnyékot vethet.
Északi szomszédunknál még mindig akadnak tankönyvek, amelyek a szlovákság ezeréves magyar elnyomását bizonygatják. S ahogy az egyik ismert szlovák publicista rámutatott: nem hagytak fel a nemzeti hősök gyártásával sem. A diákok mostanság is például Frano Rákóciról vagy Ludovit Batanról tanulnak II. Rákóczi Ferenc, Batthyány Lajos helyett. Dusan Kovác neves szlovák történésznek arra a figyelmeztetésére, miszerint az ilyen a torzításokkal alapvető szakmai és etikai szabályt sértenek meg, hiszen mindenkor a hiteles forráshoz kellene ragaszkodni, nacionalista kollégája, Anton Hrnko azzal vágott vissza, hogy Hunyadi János a románoknál Ioan de Hunedoara, a horvátoknál pedig Janko Hunjadi. Szerinte követni kell a példájukat, mert csak így igazolható, hogy a szlovákság történelme nem a magyar és a cseh múlt függeléke.
Nem is olyan régen ugyanilyen nacionalista húrokat pengetett Robert Fico is, azt harsogva, hogy az ószlovákok és mai utódjaik királya Szvatopluk, aki hamarabb uralkodott itt, mint Szent István. Fittyet hányt azokra a történelmi tényekre, melyek szerint a nagymorva fejedelem sosem volt király, ráadásul ő űzte el a szláv hittérítőket, IX. századi ószlovákok említése pedig nevetséges.
