Azt azért észre kell venni, hogy egyre több a bátor kormánypárti politikus. Legutóbb Németh Zsolt, a parlamenti bizottsági elnök mondott oda bátran a társaknak, hogy „a putyini retorika rendkívüli mértékben jelent meg” a honi politikában. Ami nyílt támadásnak is felfogható az Amerikát egyre bátrabban egzecíroztató Szijjártó miniszter, Lázár miniszter, Rogán frakcióvezető, Kövér házelnök, de tán még a miniszterelnök ellen is, miközben, s ezt nem győzzük hangsúlyozni, Kövér doktor tényfeltárása szerint épp a negyedik világháború kellős közepében vagyunk.
Háborúban ilyen szavak után statárium szokott lenni meg főbelövés. Ehelyett a miniszterelnök, úgy is mint Európa erős embere, derűre fakadva fejtegeti a köztévé évzáró interjújában, hogy teljesen mindegy, hogy a Fidesz politikusai kedvelik-e egymást, mert a politika nem személyes ügy; az már csak úgy van, hogy „szólogatnak egymásnak az urak”, de valójában az ország a fontos. „Ha az ember egy tisztességes házban akar lakni, akkor nem érdekli, hogy a kőműves, a burkoló meg az épületgépész kedveli-e egymást (…), hanem azt szeretné, hogy legyen villany, fűtés meg víz, meg működjenek a nyílászárók.”
Amivel teljességgel egyetértünk. Azzal a nüánsznyi megjegyzéssel, hogy azért kicsit más az, amikor a burkoló és a vízvezeték-szerelő urak szólogatnak be egymásnak lakásunk kellős közepén, példának okáért, hogy utóbbi miért lépett rá az előbbi által frissen lerakott járólapokra, a végén persze az épületgépész is beszáll a vitába mint értelmiségi; ezenközben az ország és az emberiség minden bizonnyal jól jár, csak a konyhánk lett még jobban szétverve.
