galéria megtekintése

Jöhet-e fordulat?

8 komment

Jeszenszky Géza

Alig tíz éve, hogy George W. Bush elnök Budapesten a Citadelláról kínálkozó pompás panoráma előtt szép szavakat mondott a magyarság történelmi tetteiről. Felidézte 1956 hősiességét és a szovjet beavatkozás gyalázatosságát. Dicsérte az Amerika által befogadott magyarok komoly teljesítményeit. Beszélt másik „legremekebb óránk”, 1989-es szerepünk világtörténelmi jelentőségéről. Jól esett, hogy a nemzetközi hírcsatornákon keresztül megismertette a világot Petőfi Nemzeti dalának üzenetével, a szabadság melletti örökérvényű fogadalommal. A látogatásról egy másik magyar napilapban akkor írt cikkemet így fejeztem be: „Súlyos gazdasági helyzetünkben, alig három hónappal Putyin orosz elnök és egy nappal a Gazprom elnökének látogatása után, az ajánlataik mögötti szándékokat nem ismerve, szükségünk is van egy távolabbi világhatalom töretlen gazdasági és politikai érdekeltségére, támogatására.”

Mennyit változott az Egyesült Államok és Magyarország helyzete és viszonya tíz év alatt! Most e lap korábbi washingtoni tudósítója megírta, hogy a tekintélyes Wilson Center a magyar kormánypolitika miatt nem hajlandó helyet adni egy 1956-ról a magyar nagykövetség által szervezett konferenciának. Dobozi István, a Világbank korábbi vezető közgazdásza válaszában rámutatott, hogy a néhai Tom Lantos kongresszusi képviselő „halála pótolhatatlan veszteség a kétoldalú politikai viszonyban,” és bírálta, hogy Obama egész elnöki ciklusa során nem látta vendégül a Fehér Házban a szövetséges Magyarország miniszterelnökét. Lázár György a szeptember 6-i számban úgy vélte, hogy ha a szélsőjobbos tendenciákra annyira érzékeny Lantos élne, úgy a jelenleginél is rosszabb lenne a viszony az Egyesült Államok és Magyarország között. Szerinte az amerikai magyarok többsége Obama támogatója és azt szeretné, ha az amerikai kormányzat még keményebben bírálná az Orbán-kormányt.

Az amerikai magyarok között éppoly jelentős politikai nézeteltérések vannak, mint a hazaiak között, de szinte kivétel nélkül jobb viszonyt szeretnének látni régi és mai hazájuk között. Sokan kettős mércével, sötét diktátorok szíves fogadtatásával vádolják az amerikai kormányt, és Lipták Gábor professzor kezdeményezésére levelekkel bombázzák a Fehér Házat, hívja meg Orbánt a nézeteltérések személyes tisztázására. Szerintem két hónappal az elnökválasztás előtt ennek már nincs értelme, évekkel ezelőtt lett volna erre szükség. Fontos és hasznos szerepet játszhatott volna a jobb viszony létrehozásában Lantos, a külügyi bizottság akkori elnöke, aki szigorú mércével mérte minden országban a demokrácia állapotát, de Kossuth (és Antall) tisztelője, a magyar kormányzó Capitolium-beli mellszobrának kezdeményezője, a magyar nemzeti kisebbségek jogainak védelmezője volt. Nem sokkal halála előtt Orbán miniszterelnök felkereste, és találkozójuk szellemében 2011-ben létrehozta itthon az emberi jogok védelmét szolgáló Lantos Intézetet.

 

Magyarországon 60 évvel gyönyörű forradalmunk után túl sokan haragszanak az Egyesült Államokra és várnak jót Oroszországtól. Ha ez kormánypolitikává válik, abból csak baj származhat. Erről őszinte és érdemi vitát kellene folytatni. Amerika ma is a világ legerősebb gazdasági, politikai és katonai hatalma, bármit is állít az őt lejáratni igyekvő internetes propaganda. Nemzeti érdekünk a lehető legjobb viszonyt kialakítani vele. Illúzió azt hinni, hogy bármelyik elnökjelölt győzelme érdemi fordulatot hozna a magyar–amerikai viszonyban.

E viszony kívánatos megjavításának a kulcsa Budapest kezében van.

A szerző volt külügyminiszter és washingtoni nagykövet 

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.