A magyar kormány trafikügyben ismételten elbukott Strasbourgban: a bíróság – immár másodízben – megállapította, hogy államunk a dohányforgalmazási engedélyek visszavonásával, az emlékezetes trafikmutyi előkészítésével megsértette a korábbi jogosultak tulajdonhoz fűződő jogait. A kisemmizett dohányárusok korábban az alkotmánybírósághoz is fordultak, de a legmagasabb magyar jogi fórum elhajtotta őket, mondván: jogfosztásuk a magyar alkotmányos rendbe belefér.
Strasbourgnak, vagyis az Emberi Jogok Európai Bíróságának a legfontosabb feladata az 1950-es Emberi Jogok Európai Egyezménye betartásának felügyelete. Ez a dokumentum rögzíti az európai emberek alapvető, elvonhatatlan jogait. Többek között a magán- és családi élet tiszteletben tartásához való jogot, a véleménynyilvánítás szabadságát, a gondolati, lelkiismereti és vallásszabadságot, a hatékony jogorvoslathoz való jogot, meg a javak háborítatlan élvezetéhez való jogot – ez az, amit nálunk megsértettek. Az egyezményt nem az Európai Unió vagy valamelyik másik gyanús háttérhatalmi szervezet, hanem a 47 országot – többek között a magyar kormány által mintaállamnak tekintett Oroszországot és Azerbajdzsánt is – tömörítő Európai Tanács fogadta el, a betartása minden aláíró ország számára kötelező.
Hogy a hivatkozott dokumentum komolyságát érzékeltessük, talán elegendő megemlíteni, hogy az Orbán-kabinet által tető alá hozott új alaptörvény első cikkelyének első mondata az egyezményből vett passzussal kezdődik: „Az ember sérthetetlen és elidegeníthetetlen alapvető jogait tiszteletben kell tartani. Védelmük az állam elsőrendű kötelezettsége.”
