A Központi Nyomozó Főügyészség azért tartotta Portik Tamás állítását – mely szerint Rogán Antal tízmillió forintnyi kenőpénzt vett át tőle – „erősen kétségesnek", mert a gyilkossági ügyben felbujtóként elítélt férfi nem mondta meg pontosan, melyik Fidesz-irodába vitte a pénzt. Miközben arra azért jól emlékezett, hogy egy Károly körúti ingatlan eladása előtti időszakról volt szó, ami jelzi, hogy Portik emlékszik azért homályos részletekre. Azt sem tudta elmesélni – kifogásolta az ügyészség –, hogy nézett ki az iroda belülről (voltak-e virágminták a falon, ott felejtették-e a nyolcvanas évekből a pálmafás posztert stb.). Ami pedig a legaggályosabbnak bizonyult az ügyészség szemében, az az, hogy a bűnöző minden bizonnyal kóros feledékenység miatt nem írta le pontosan, milyen címletekben és hány eurót adott át a politikusnak.
Az árfolyam sem elhanyagolható. Eleve: legyen rend! Hogy nézett volna ki, ha Al Capone a harmincas években összekeverte volna a Lánchíd konyakot a Glenlivet whiskyvel!?
Miután Portik vallomása nélkülözte a fenti paramétereket, naná hogy nem rendeltek el nyomozást. Erről egy szakállas vicc jutott eszembe. A védőügyvéd kérdi kollégáját a bíróságon. – Mondd csak, milyen eredménnyel végződött a múltkor a gyilkossági ügyed? – Természetesen győzött az igazság. – Hát ez baj. És legalább fellebbeztél?
