Egy éve – 2015. március 15-én – lépett hatályba a kiskereskedelmi szektorban történő vasárnapi munkavégzés tilalmáról szóló 2014. évi CII. törvény. Akkor is egyértelmű volt és most is az, hogy a magyar társadalom döntő többsége elutasítja a kiskereskedelmi üzletek hét végi nyitva tartásának ésszerűtlen és durva korlátozását. Egy év alatt kilencezerrel csökkent a foglalkoztatottak száma a kereskedelemben, és csak 2015 első fél évében kétezerrel lett kevesebb az üzletek száma a kiskereskedelemben. A boltokat, áruházakat üzemeltető vállalkozások száma is megcsappant, hiszen 2012-ben számuk még 104 ezer volt, 2015-ben már csak 97 ezer. A szuper- és hipermarketekben a pénteki–szombati roham miatt szinte elviselhetetlen a zsúfoltság, a kereskedelmi alkalmazottak rengeteget túlórázva, nyújtott műszakban dolgoznak. A kormányzó pártot és az ötletgazda kereszténydemokrata csatlós-csapatot azonban nem érdekli a gazdasági szektor képviselőinek a véleménye, a vásárlók igénye, a mikro-vállalkozók, családtagjaik és a munkavállalók jövedelmi pozícióinak romlása.
Lassan belenyugszik az ország lakossága, hogy a hatalmon lévők a hét utolsó napjára végleg bezárták az üzleteket, hiszen az elmúlt tizenkét hónapban a boltok újranyitására irányuló valamennyi népi kezdeményezés elbukott a Nemzeti Választási Iroda (NVI) és a Nemzeti Választási Bizottság (NVB) fórumain. Így járt a Vállalkozók és Munkáltatók Országos Szövetsége (VOSZ) is, amely tavaly januárban, majd márciusban kezdeményezett népszavazást, de a már mindenki által jól ismert, durva „ki ér oda hamarabb" technika alkalmazásával a politikai élet volt és jelenlegi szereplői kiszorították beadványainkat. A pártpolitizálástól konzekvensen távol maradó VOSZ közössége úgy értékelte a kialakult méltatlan helyzetet, hogy nem vállalja a reménytelen versenyfutást a pártokkal és képviselőikkel. Azért léptünk hátra, hogy biztosan elkerüljük az iratérkeztetés körüli lökdösődést és az ízléstelen iszapbirkózást. Ez persze nem jelenti azt, hogy a népszavazási kezdeményezéssel ebben a tárgyban nem rokonszenvezünk. Ellenkezőleg. Továbbra is elutasítjuk az ostoba, piac- és versenyidegen szabályozást, de a sportszerűtlen gladiátorharcban nem veszünk részt.
Február 23-án és 29-én új fejezet nyílt a népszavazás intézményének hazai történetében, és ez is a vasárnapi zárva tartáshoz kötődik. Február 23-án (a „fekete kedden") félelmetes alakok gátoltak meg egy szocialista politikust állampolgári jogainak gyakorlásában a Nemzeti Választási Iroda épületében. Az NVI vezetője nem törődött a népszavazást kezdeményező személy (Nyakó István) biztonságával, nem óvta a hivatal tekintélyét, és figyelmen kívül hagyta azt az alapkövetelményt is, hogy az állam magas rangú alkalmazottjaként teljes körű felelősség terheli az általa vezetett intézményben történtekért. Pálffy Ilona nem szimpla jogalkalmazó, hanem a jogállamiság szempontjából kiemelt fontosságú szervezet első számú embere. A február 23-i agresszió azonban nem rendítette meg a hivatalvezető asszonyt, sőt ország-világ előtt hangsúlyozta: minden rendben és jogszerűen zajlott. A rémtörténet a Nemzeti Választási Bizottság fórumán folytatódott, de ott már valóságos cirkusszá vált. Az NVB ugyan jogellenesnek minősítette a borotvált fejűek félelemkeltő fellépését, de ezzel egyidejűleg az NVB elnökének a választás tisztaságát biztosító javaslatát leszavazták, a kopaszok segítségét elfogadó polgármesterné asszony ostoba és kezelhetetlen kérdését befogadták, Nyakó indítványát annullálták, az NVI hibájának megállapítását és az iroda törvényes működéséért felelős vezető megrovását elmulasztották, a népszavazás intézményét bemocskolták, az eljárást kutyakomédiává züllesztették.
