Ami viszont Karácsony Gergelynek, a PM társelnökének nem tetszik, mert Bokros gazdaságpolitikáját a PM „sosem vallotta” magáénak. Milyen gazdaságpolitikát vall a PM magáénak? Van neki egyáltalán ilyen? Karácsony azt is mondja, hogy Bokrosnak van egy küldetése, de a PM-nek van egy másik. Igen? Melyik? És kivel akarja azt megvalósítani, merthogy a PM-nek belátható időn belül nem lesz abszolút többsége a parlamentben, azt talán még Karácsony is tudja. Tehát kellene (legalább) egy partner. Esetleg a Fidesz? Nos, a mindig mosolygó Karácsony talán még nem tudja, hogy egy viktátorral nem lehet kompromisszumokat kötni. Demokratákkal viszont igen. Ha Karácsony a templomtorony-horizontját átlépve egy picit az ország határain túlra tekintene, pl. Németországba, látná, hogy ott a (jobboldali) CDU és a (baloldali) SPD koalíciója alkotja a szövetségi kormányt. Ami persze mindkét félnek kompromisszumokba került. És az talán már Karácsony fülébe is eljutott, hogy Németország nem a legrosszabbul áll Európában. Sem gazdaságilag, sem a demokrácia és jogállamiság szempontjából.
Aztán itt van még ez a Bodnár Zoltán, akit szintén szívesen Krisztus kezébe adnék (persze mint vargát). Ő a Liberálisok főpolgármester-jelöltje, aki a Népszabadságban kerek perec kijelentette (persze más szavakkal), hogy nekik, a Liberálisoknak a főváros smafu. Merthogy ők alapvetően úgyis 2018-ra készülnek. A mostani önkormányzati választáson való szereplés is csak „ennek az építkezésnek a része”. Ami Budapestet illeti, a Liberálisoknak most csak az fontos, hogy „szavazóik büszkén választhassák” őket. Na, valószínűleg majd valóban dagadó mellel, büszkén mennek szavazni – mind a húszan.
És akkor az LMP-ről még nem is beszéltünk, amely a Schiffer András nevű primadonnával az élén már régen mindent megtesz, hogy Orbán viktatúráját az istennek se lehessen megdönteni. Az ember szinte sajnálja Szél Bernadettet, aki nagyon okos dolgokat mond és kezdeményez, csak éppen pártja és elnöktársa meg azt garantálja, hogy azokat sose lehessen megvalósítani.
A divide et impera elvére talán még egyetlen európai országban sem lehetett olyan szemléltető bizonyítást megfigyelni, mint nálunk, Magyarországon. A különbség csak az, hogy itt munkamegosztás van: a divide részt, tehát a megosztást nem az uralkodónak magának kell elvégeznie, mert azt elvégzik helyette azok, akik fölött aztán már csak uralkodni kell. És ha véletlenül valaki a megosztottak közül fel mer szólalni, mondjuk egy Gyurcsány, hogy hát, emberek, mégiscsak egységben az erő, azt gyorsan lehurrogják. Unisono. Mert ebben, azt meg kell adni, egységesek.
*
A Fórum oldalon megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját. A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a meg nem rendelt kéziratokat rövidítve és szerkesztve közölje a lap nyomtatott vagy online változatában.
