A jeruzsálemi Szent Sír-templom emeleti ablakának kívülről odatámasztott létrájáról 1757 óta vannak írásos emlékek. Egy kőművesé volt, aki az örmény apostoli ortodox egyház megbízásából dolgozott, amikor az alatta lévő téren összeverekedtek a görög és az örmény szerzetesek. Amikor a mesterembert dobálni kezdték, a létrát hátrahagyva megfutamodott.
A két felekezet mellett még további négy, a római katolikus, az egyiptomi kopt, az etiópiai és a szír egyház szerzetesei kezelik közösen a templomot. A helyzet olyan kényes, hogy a létrára az évszázadok alatt ráragadt a „mozdíthatatlan" jelző: csak akkor lehet eltávolítani, ha megszűnik a keresztények megosztottsága. Már nem is az eredeti, cédrusból készült eszközt mutogatják, az már régen elkorhadt. Azért a pótlétra is jól példázza, milyen indulatok dúlnak Jeruzsálem szent helyei körül.
Eddig csak a keresztényekről esett szó, de ott vannak a zsidók és a muszlim arabok is. A „mi" Mohácsnál győztes és Szigetvárnál meghalt Szulejmánunk által építtetett erődítmény faláról körülnézve láthatjuk a Sziklamecset aranykupoláját, és mögötte, szinte kőhajításnyira az Olajfák hegyét. A turisták manapság ritkán vállalkoznak a történelmi sétára: az arab negyedben nem szívesen látják őket, pláne ha zsidó idegenvezetővel vannak, s az október óta tartó késes merényletek miatt nem is tanácsos lebecsülni a veszélyt.