galéria megtekintése

JeR és NER

0 komment


Poór Csaba

Ez nagyon bejött Putyinéknak! Az orosz elnök politikai hátországát adó Egységes Oroszország párt (JeR) nemhogy kétharmados, de a háromnegyedet is meghaladó többséget szerzett a vasárnapi választásokon a parlament alsóházában, az állami dumában. Több mint százzal növelte képviselőinek számát a 450 tagú testületben, vagyis gyakorlatilag azt csinál, amit akar. Nem mintha eddig bármilyen gátja lett volna az elnöki politikának a törvényhozásban, ahol a jövőben ugyan kisebb frakciókkal, de továbbra is jelen lévő szalonellenzéki pártok eddig is teljes mellszélességgel kiálltak a Kreml minden fontos lépése mellett.

A hét végi voksolás igazi tanulsága az, hogy bebizonyította: tökéletesen működik az orosz elnök által az elmúlt bő másfél évtizedben kiépített hatalmi rendszer. A JeR az orosz NER. Vagy inkább fordítva: a NER a magyar JeR. A hatalom a közélet, az állam- és közigazgatás minden szintjén olyan masszívan bebetonozott, irányító pozíciókat épített ki, amelyek másnak legfeljebb jelképes beleszólást engednek. Ez tette lehetővé azt is, hogy egy ügyes húzással diadalt ülhessen a kormánypárt.

Merthogy – bár az öt évvel ezelőtti 49 százalék után több mint 54 százalékra tudta emelni a listájára leadott voksok arányát – a nagy tarolást az segítette, hogy 13 év után újra indulhattak egyéni jelöltek is. Közöttük a lehetséges 225-ből 203 mandátumot szerzett a JeR, amelynek esetében jól működött „az én képviselőm inkább legyen az elnökhöz közel álló” választói mentalitás.

 

Figyelmeztető jelnek a Kremlben legfeljebb az alacsony részvételi arányt tekinthetik. Hiába nevezte a központi választási bizottság „a parlamenti választásokon jónak” a nem egészen 48 százalékos mutatót, az eddigi voksolásokon még a leglanyhább szavazási kedv is az arra jogosultak csaknem 55 százalékát vitte az urnákhoz. Ráadásul az még a Putyin előtti korszakban, 1993-ban volt. A milliósnál nagyobb települések egy részében mért különösen alacsony (Szentpéterváron egyharmad alatti, Moszkvában pedig azt alig meghaladó), és a megfelelési versenyben élen járó régiókban (például Csecsenföldön és néhány szibériai területen) kiugróan magas részvételi arány csak megerősíti, milyen nagy a különbség a vidéki és a nagyvárosi Oroszország között. A kis számok azonban inkább a valódi választási lehetőség hiánya miatti politikai apátiát, mintsem az aktív ellenzéki hangulatot tükrözik.

A JeR sikerét az elemzők többsége Putyinnak tulajdonítja, és aligha téved. Noha az államfő formális távolságot tart a párttól, a választási üzenet egyszerű, mindenki számára érthető volt: aki az Egységes Oroszországra szavaz, az az elnök pártjára szavaz. A jól bejáratott rendszer egy idő után akár magától is üzemelhetne, Oroszországban azonban Putyin nélkül ma még aligha vagy legalábbis csak nehézkesen. A közvélemény stabilan őt támogató 80 százalékának szemében ugyanis az államfő, és nem a pártja a béketeremtő, az országmentő és -gyarapító. Az elnök hatalmát a régiókban képviselő, a viszonylagos stabilitásért felelős helytartók (például a mindig robbanásveszélyes Csecsenföldön Ramzan Kadirov) pedig nem  a párt, hanem személy szerint Putyin elkötele­zettjei.

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.