A devizahiteles sztori tökéletes szimbóluma a butaságnak, hozzá nem értésnek, a tévedésnek. Az elmúlt négy-öt évben ment a hárítás, soha senki semmiért nem volt felelős, amiért végeredményben teret kapott a legvadabb verseny. Nem jelzett hibát sem a jegybank-felügyelet-minisztérium trió, és nem vethető az ügyfél szemére sem, hogy kellő mérlegelés nélkül írta alá a hitelszerződést. A gonosz bankok tették tönkre. És ebből a hozzáállásból – amelynek csimborasszója az volt, hogy a devizahitel hibás termék, és nem is kell visszafizetni – az lett, hogy most már semmi sem jó.
A bankszektornak nagyjából 900 milliárd forintjába kerül a hitelrendezés, ami még a GDP-nek is majd három százaléka. Nem kell most szaladni és Szent Máténak dobni egy százast, de fontos látni, hogy nagyon sok pénz kerül vissza az ügyfelekhez. Ennek jelentős része az egyoldalú kamatemelés és díjfelszámolás kompenzálása, ezt egészíti ki a fix árfolyam adta elszámolás.
De úgy tűnik, ez már nem elég, mert az ügyfelek egy része csalódott. Mert késve jött ki a levél vagy még ki sem jött. Mert nem értik, mi van az elszámolásban, viszont keveslik a visszajáró pénzt. Mert készpénzben szeretnék látni a különbözetet. Mert arról volt szó, hogy könnyebb lesz.
