A fedél nélküliek körében végzett vizsgálatokból tudható, hogy az elmúlt öt évben legalább 50 ezer ember volt kénytelen hosszabb-rövidebb ideig közterületen éjszakázni, vagy hajléktalanszállást igénybe venni. Ami egyúttal azt is jelenti, hogy hátrahagyott gyerekeikkel, közvetlen családtagjaikkal együtt legalább 100 ezer embert érintett közvetlenül a hajléktalanság Magyarországon.
A téli hidegben is az utcán élő több ezer szerencsétlen csak a jéghegy csúcsa – hangsúlyozzák a szakemberek. Ennél sokkal, de sokkal több magyart fenyeget a végrehajtás és a kilakoltatás, családok tízezrei nem érezhetik magukat biztonságban a lakásukban. Más bajok is vannak. Gurály Zoltán, a Menhely Alapítvány módszertani munkatársa új és megdöbbentő jelenségnek tartja, hogy iskolázatlan, nyolc általánossal sem rendelkező fiatalok nagy számban jelentek meg a hajléktalanok között: arányuk már most eléri a tíz százalékot. A közkeletű vélekedés szerint a cigány közösségek összetartó erejének köszönhetően romák elenyészően kevesen kerülnek utcára. Jó ideje már ez sem igaz: a hajléktalanok körében elképesztően magas, 26 százalékos a romák aránya.
Ijesztő tendencia. Felzárkózás és esélykiegyenlítés helyett csak mélyülő szakadékot látni. Akinek nincs semmije, az ma kevesebbet ér, mint azokban az időkben, amikor a felcsúti stadion még csupán a tervekben létezett.
