galéria megtekintése

Játékfüggők

1 komment

Marnitz István

Ne már, gyerekek, ez most komolyan, ez már tényleg túlzás. Ezt most itt irtó gyorsan be kéne fejezni. Már csak a migránskérdésről tudnak beszélni. Az összes lehetséges és lehetetlen megközelítést szétszálazták már. Legutóbb Lázár János a Magyarországon nem élő, itt élni nem akaró, javarészt szerencsétlen sorsüldözöttek elleni uszításban lubickolva megvilágított, ironizált, egyetértett, riposztolt, hogy ismét megtudjuk az orbáni PR-gépezet újabb embertelen kijelentéseire született reakciókról, hogy azok az ország elleni nemtelen támadások. Mint rendesen.

Én nem értek a bevándorlásügyhöz. Igaz, ösztönösen viszolygok a mindenkit ki és a mindenkit be elvtől is. Elszomorít, hogy a XXI. századi Európa e két gyermeteg érzet mentén reped. Több komolyságot ennek a fontos távlati kérdésnek. Elfogulatlan szakértők – szociológusok, társadalomtudósok – asztalára való. Mit okoz egy közösség „hígítása”. Meddig jó és mikortól rossz újak megjelenése? Mi közöm egy szíriai keresztényhez, egy afgán muszlimhoz, a szomszédaimhoz vagy a rokonaimhoz? Szabad-e szűrni, és ha igen, hogyan. Milyen kis és nagy társadalmi mintázatok károsak. Az újak mikortól válnak régiekké, mikortól feszengünk már együtt a később érkezőkön. Mi itt a kívánatos és az elkerülendő. Fontos elvont, tudományos téma.

De számomra léteznek más, legalább ilyen fontos elvont, tudományos témák. Ott van mindjárt a rasszizmus terjedése. Némileg több rasszistát ismerek, mint migránst. Bár egy menekült önmagában nem veszélyes, csak ha olyanok az elvei. Egy rasszista ellenben az. Személye, az általa terjesztett elvek magyarként az én és leszármazottaim erkölcsi, gazdasági, fizikai megsemmisüléséhez vezethetnek. A migránsokkal ellentétben a rasszisták köztünk élnek, jól érzik magukat, távoltartásukra mód nincs. E társadalmi krízissel fenyegető helyzet vesézése számomra nagyságrendekkel fontosabb. Vagy ott az oktatás, a kutatás, a környezetvédelem. Mind-mind olyan, a jövőnket érintő területek, amiket a mai magyar állam bűnösen elhanyagol. A kormány szellemileg és fizikailag lerobbant jövőt épít. Engem ez sokkal inkább érint, mint egy budapesti muszlim no-go zóna kialakulásának veszélye.

 

Aztán foglalkozhatnánk kicsit a fizetések, az árak, a munkahelyek, a családok, a rászorulók, a kultúra, vagy akár az EU-támogatások és a költségvetés helyzetével is. Nem is beszélve arról, hogy Orbánék a jelek szerint az uniós és a magyar adófizetők pénzét leginkább önmaguk gazdagodására és ennek elfedésére költik. Például migránskampányra.

Nos, eme apró-cseprő csacskaságok elemezgetésére – no pláne javítására – a kormány mostanság kevéssé nyitott. Csak játsszák tovább a virtuá-lis játékot a Migráns 2.0-val, révetegen bámulva saját fényeik álvalóságát, hasonszőrű pajtásokkal elcsevegve művi élményeiken, minden mást elhanyagolva, semmibe véve.
Az ilyet kultúrhelyeken betegségnek hívják, és kikezelik.

NOL Piactér
Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.