Azt olvastam a minap, hogy egy tizenéves kisfiú, egyébként turista, talált egy majd ezeréves pecsétnyomót Jeruzsálemben. Az agyagból készült eszköz az ókori keleten fontos hitelesítő eszköz volt. És ebből – ez most a szenzáció – kiderült, hogy a pecsétnyomó héber, izraelita eredetű.
De miért az örömrivalgás, ha egyszer amúgy is Izraelben találták a leletet? Ott, ahol elég leásni pár métert, hogy valami nagyon régi dolgot leljenek. A pecsétet azonban abban a sitt-tömegben találta a gyerek, amelyet a Templom-hegyen ástak ki.
Építkezés volt ugyanis a Sziklamecset körül, s tonnaszámra szállították el a köveket, homokot, földet a területről. Állítólag titokban. A Templom-hegyen az izraeliek nem ásathatnak, nem kutathatnak, ott a Vakf, egy muzulmán vallási alapítvány gyakorolja a hatalmat, de a rendet az izraeli rendőrség is biztosítja az arab biztonságiak mellett. Az ásatás nagyon érzékeny dolog. A zsidók számára a Templom-hegy – a bibliában a Mórija hegye – különösen szent hely. A Talmud bölcsei szerint az itt gyűjtött porból formálta meg az örökkévaló Ádám testét. Itt van a kő, amelyen Ábrahám feláldozta volna fiát, Izsákot, ha egy isteni hang nem állítja meg. És itt állt a Dávid király által emelt oltár, majd a Salamon emelte Első templom, amelyet az asszírok leromboltak. És itt állt az újjáépített Második templom. Annak nyugati falánál, lent a siratófalnál imádkozhatnak a zsidók. A templomot a rómaiak rombolták le.
