galéria megtekintése

Itt az idő

4 komment

Horváth Gábor

A két amerikai elnökjelölt közül az egyikről gyakorlatilag mindent tudunk. Ismerjük a gondolkodását, kedvenc szófordulatait és a frizuráját, tisztában vagyunk azzal, ­mire számíthatunk, ha nyer. Érdemes egy kicsit a másikkal is foglalkozni, megvizsgálni, mi motiválja, ­miért akarja annyira elnökséget.

Hillary Clinton tizennégy éves korában levelet írt az amerikai űrkutatási ügynökségnek, mondanák meg, mit kell tennie ahhoz, hogy űrhajós lehessen. Postafordultával jött a válasz: semmit, a NASA nem vesz fel nőket űrhajósjelöltnek. A Chicago jómódú elővárosában, Park Ridge-ben nevelkedő kislány akkor már réges-régen túl volt egy nagy kudarcon. ­Hiába kampányolt lelkesen Richard ­Nixon elnökké választása mellett, a többség eléggé el nem ítélhető módon John F. Kennedyre adta a voksát.

Ebből látszik, hogy Hillary Clinton nem volt átlagos gyermek, és nem is csak abban, hogy kitűnően tanult, és minden tanára imádta. Szülei konzervatív metodistákhoz méltón nevelték, nem csoda, hogy republikánus lett. Olyannyira, hogy a Wellesley Egyetemen elsősként megválasztották a Fiatal Republikánusok klubelnökének, és ebben a minőségében ismét csak részt vett választási kampányokban. Családja minden szigor mellett azzal engedte útjára, hogy ne ismerjen felső határt, sose elégedjen meg a „jóval”, mindig törekedjen a lehető legtöbbre, a tökéletesre.

 

Harmadéves egyetemista korára a vietnami háború elleni tiltakozás és a fekete polgárjogi mozgalom hatására megváltoztak a politikai nézetei. Később azt írta magáról, hogy az esze konzervatív, de a szíve liberális. 1968-ban még részt vett a republikánus elnökjelölt-állító konvención, ám már nem a későbbi győztes Nixon, hanem liberális kihívója, Nelson Rockefeller mellett agitált. A rá következő évben ő lett a Wellesley történetének első diákja, aki beszédet tarthatott a diplomaosztón. Nem is ő lett volna, ha nem bírálja meg az előtte szóló díszvendéget, az amerikai történelem első választott fekete szenátorát, Edward ­Brooke-ot, akiért pedig annak idején kampányolt. Társai hét percen át felállva ünnepelték.

A Yale jogi kara és Bill Clinton következett, akivel 1972-ben már a demokrata párti George McGovern sikertelen elnökválasztási kampányában dolgozott. Hillary gyermekegészségüggyel, gyermek- és bevándorlási joggal foglalkozott, de jutott ideje politikai gyakornokságokra is. Arkansasba költözve Bill politikai karrierbe kezdett, friss felesége pedig szellemi tulajdonnal foglalkozó ügyvéd lett. Társadalmi munkában gyermekjogi ügyeket vállalt, illetve az ilyen eseteket felkaroló jogászszervezetet alapított. Mire Billt elnökké választották, Hillaryt a szakma kétszer is beszavazta az Egyesült Államok száz legbefolyásosabb ügyvédje közé.

Fotó: Yuri Gripas / Reuters

First ladyként sem érte be a reprezentációval. Az elnök tudta, hogy le kell kötnie felesége energiáit, így rábízta az egészségügyi reform előkészítését. Ez volt az első eset, hogy first lady konkrét kormányzati feladatot és saját fehér házi irodát kapott. Az egészségügyi reformba azonban beletört a bicskája, jött a korábbi, arkansasi ingatlanfejlesztési ügyeket vizsgáló Whitewater-botrány, azután pedig Monica Lewinsky és a Bill Clinton elmozdítására irányuló kongresszusi eljárás. Hillary Clinton külsőleg végig higgadt maradt, bár mint önéletrajzában megírta, volt egy-két finoman szólva is veszekedős estéjük.

Jött a szenátorság, az elnökjelöltségért Barack Obama ellen az utolsó pillanatban elveszített 2008-as kampány és a külügyminiszterség. A most 68 éves asszony rendkívül eltökélten, szemét a végső célra szegezve csinálta végig az elmúlt tizenhat évet. Ha az 1960-as Nixon-kampányt is beleszámítjuk, 56 éve van benne a politikában. Ideje megismerni.

NOL Piactér
Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.