galéria megtekintése

Itt a piros!

Az írás a Népszabadság
2014. 10. 22. számában
jelent meg.


Ónody Molnár Dóra
Népszabadság

Czibere Károly államtitkár a szegénység világnapja alkalmából újabb nagyszerű kormányzati sikerről számolt be: „a kormányzatnak sikerült megállítania a gyermekszegénységet: az Eurostat honlapja szerint az elmúlt három évben 415 ezerről mintegy 400 ezerre csökkent a szegénységben élő gyermekek száma Magyarországon.”

Ezt mondta. Ami nyelvtanilag nyilván vagy úgy hangzana helyesen, hogy a kormánynak sikerült felszámolnia a gyerekszegénységet, vagy úgy, hogy sikerült megállítani a gyerekszegénység növekedését. Az első változat nem igaz, a második, szerényebb változat viszont nem illik egy mindenben jobban teljesítő csodaország csodakormányához. Így jöhetett létre ez a furcsa mondat.

De ennél sokkal nagyobb baj, hogy a második, szerényebb tartalmú kijelentés sem lenne igaz, ugyanis nem sikerült megállítani a gyerekszegénység növekedését. Az államtitkár zsonglőrködése a számokkal viszont annyira zavarba ejtő, mintha valaki átlátszó gyufásdobozokkal játszana itt a piros, hol a pirost. Talán nem látja, hogy átlátnak rajta? Az említett 15 ezres csökkenés nagyjából annyi, mint amennyivel a gyerekek száma csökkent ez idő alatt a demográfiai adatok alapján. Azért van kevesebb szegény gyerek, mert egyáltalán kevesebb a gyerek, nem a kormány teljesítménye miatt.

 

Eleve végtelenül nyomasztó és ízléstelen bármilyen sikerről beszélni addig, amíg 400 ezer, vagyis minden harmadik gyerek szegénységben él. A szegénység itt valódi, szenvedéssel járó nélkülözést jelent: alultápláltságot, időnként éhezést, fűtetlen lakást, utcai kútról cipelt vizet, kezeletlen betegségeket, a minőségi, esélyteremtő, gyakran tehát a fizetős oktatás hiányát. Ezen a területen csak akkor beszél sikerről egy legalább minimális alázattal rendelkező kormány, ha lényegesen (értsd: legalább a felére) csökken a gyerekszegénység, és ez neki köszönhető.

Ehhez képest nincsen olyan tudományos felmérés, amelyik ne azt mutatná, hogy az elmúlt években nőtt a nyomor mélysége, gyorsult az alsóbb jövedelmi csoportok leszakadása, és korántsem függetlenül a kormányzat intézkedéseitől. Ezek közül azok a legelkeserítőbbek, amelyek – szemben az adórendszerrel, a forint gyengítésével vagy a segélyezés szigorításával – még nem is éreztették igazából a hatásukat.

Csak épp megszüntették annak lehetőségét, hogy a 400 ezres szám a jövőben csökkenjen. Ezt nevezte a miniszterelnök úgy, hogy Európa legjobb iskolarendszerét hozzák létre. Aminek a lényege az, hogy a szegény gyerekeket olyan szakképzési rendszerbe terelik, amely nem ad nekik piacképes tudást, tehát fokozza a veszélyt, hogy szegények maradnak. Ezzel párhuzamosan kevesebb lesz a hely a gimnáziumokban, hiszen a középosztály is szűk és szűrt, másnak meg az ilyen hely nem való. Az iskolai szegregációt pedig bátorítják, ezzel nagyjából el is döntve az érintett gyerekek sorsát.

„Elveszett ország az, amit a cinizmus hajt” – tette hozzá mindehhez a miniszterelnök. És miért pont ebben tévedne.

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.