Németh Szilárd, a Fidesz klasszikus műveltségű, lateiner alelnöke az ATV-ben rámutatott, hogy az az idegen tömeg, amelyet Brüsszel ránk akar szabadítani, európaiságunk lényegét fenyegeti: görög–latin műveltségünket és az Isten-haza-család jelszavában megtestesülő nemzeti keresztény szemléletünket. A mi lapunk már rég ennek az idegen tömegnek a szócsöve. Itt korholta egy idegenszívű ifjonc azokat, akik „másodrendű embernek tekintenek bennünket azokhoz képest, akik megélték az Isten, Haza, Család szentháromságnak mondott »boldog békeidőket«", s akiknek azt üzenték a kormánypárt „keresztény nemzeti politikusai, hogy... »fontosabb a ti jövőtöknél, hogy a következő választáson minden plébánián a keresztény-nemzeti koalíció pártjai mellett agitáljanak«." (Orbán Viktor: A fiatalok és a rendszerváltás, Népszabadság, 1991. szeptember 28.)
Bizony pirulhatnék, ha görög–latin műveltségemről kellene számot adnom Németh Szilárd professzor vizsgáján. Egyetlen Horatius-ódát sem tudnék latinul fölmondani. Mire én megszülettem, Európa ellenségei már rég eltörölték azt a lateiner világot, amelyben magasabb posztot csak az tölthetett be, ki nyolc éven át heti hat órában latinul, négy éven át ógörögül tanult, mielőtt az abitúriumát abszolválta volna. Az antikvitás már rég csupán az irodalmi és történelmi korszakok egyike a legjobb gimnáziumokban is, napjainkban pedig a fent idézett idegen épp azon mesterkedik, hogy radikálisan leépítse a gimnáziumi oktatást, amelyben e korokkal azért még kicsit behatóbban foglalkoznak. „Egyébként a latin és görög tanulása a műveltség megszerzéséért már a XIX. században is csak fikció volt" – állapította meg szomorúan Faludy György. „A görög–római világgal foglalkozó tudomány iránt nálunk bizonyos idegenkedés, hogy nem mondjam, csöndes megvetés és borzongás nyilvánul meg. (...) Sok száz éves latin kultúránk mellett hogyan csappanhatott meg a modern időkben ez az érdeklődés?" – ezt a kérdést tette föl Révay József (nem a kommunisták ideológusa, hanem az áldozata) a Nyugatban 90 évvel ezelőtt.
Az antik politeizmust, filozófiát, emberszemléletet gyökeresen tagadó idegen kultuszt valóban a Közel-Keletről hurcolták be Európába. Pál apostol egyenesen a damaszkuszi útról érkezett. Róma nem volt olyan balga, mint Brüsszel, és évszázadokon át irtotta az idegenhitűeket. Hanem aztán Róma is behódolt nékik, és el is süllyedt. Az idegenhitűek nyugati főideológusai, Ágoston, Ambrus, Tertullianus, Jeromos elítélték és pusztulásra méltónak ítélték az egész klasszikus kultúrát. Az iszlám birodalomban tudott hosszú időn át együtt élni az egyistenhit és a hellenisztikus kultúra.
