Sára Sándor filmje, az 1987-es Tüske a köröm alatt egy idealista fiatalemberről szól, aki azért száll szembe a pártállammal, hogy a Hortobágy valóban Hortobágy maradhasson – vagyis ne változzon az Európában lényegében egyedülálló füves pusztából állattartó telepek halmazává.
A jobboldalon és az egyetemes filmművészetben is nagy tekintélynek örvendő rendező – ha akarná – apróbb módosításokkal most újraforgathatná ugyanazt az alkotást: igaz, az állampártot most nem MSZMP-nek, hanem Fidesznek hívják, a Hortobágyon pedig nem libák, hanem szarvasmarhák – meg persze a lenyúlt földek után járó uniós támogatások – révén gazdagodnának az aktuális pártközeliek, egyébként minden más változatlan.
Az elmúlt napokban messzire hallatszó vita alakult ki a kormánypárti frakcióban a nemzeti parkok állami földjeit elrekviráló, a mai napon a honatyák elé kerülő törvényjavaslatról, amire – talán a tapolcai választás eredményének tükrében is – egészen durva reakciók érkeztek a pártvezetéstől.
