Más országokhoz hasonlóan hazánkban is több évtizede szokás évente hazahívni a külföldön dolgozó nagyköveteket egy értekezletre, amelyen a kormányzat vezetőitől kapnak tájékoztatást az ország helyzetéről, a nemzetközi politikai és gazdasági folyamatok megítéléséről és a külpolitika feladatairól.
A második Orbán-kormány 2010-es hivatalba lépését követően egy ilyen értekezleten hangzott el a kormányfőtől, hogy a „Nyugat hanyatlik, kialudt a fáklyája, Keletről fúj a szél”, azaz Magyarországnak kelet felé kell nyitnia. A következő évben ezen a fórumon azzal okozott meglepetést Orbán Viktor, hogy hazánknak Oroszország is szövetségese. A következő két évben pedig Magyarországgal szembeni elfogultsággal, sőt gyarmatosító törekvéssel vádolta meg az Európai Uniót, és keményen visszautasította a magyarországi demokrácia lebontásával, az európai normák megsértésével kapcsolatos uniós kritikákat. Ő és Martonyi János külügyminiszter is úgy fogalmazott, hogy a külföldön dolgozó magyar nagykövetek teljesítményének kiemelten fontos mércéje, hogy milyen határozottan utasítják vissza a fogadó országban a magyar politikával kapcsolatban elhangzó kedvezőtlen véleményeket. Mindez természetesen tovább rontotta Magyarország nemzetközi megítélését és a többnyire szokatlan,mondhatni ügyetlen módon eljáró magyar misszióvezetők hitelességét is.
A héten megtartott nagyköveti konferencia előtt a hazai és nemzetközi közvélemény elsősorban azt várta kíváncsian, hogy Orbán Viktor megerősíti-e a tusványosi konferencián kifejtett és a demokratikus országok körében nagy visszatetszést kiváltó nézeteit az általa célul tűzött illiberális demokráciáról, valamint az orosz, a kínai és a török politikai rendszer követendő példaként való minősítését. Ezek a tételek most kimaradtak a beszédből, bár vissza sem vonta azokat. A hétfői előadás az előző nagyköveti konferenciákon elhangzottakhoz képest visszafogottabb volt.
