Emlékszem, milyen döbbenet telepedett a moszkvaiak többségére, amikor a belváros egy elegáns részén, fényes nappal, a nyílt utcán lelőtték Sztanyiszlav Markelov ügyvédet és a társaságában lévő Anasztaszija Baburovát, az ellenzéki Novaja Gazeta újságírónőjét. Borisz Nyemcov pénteki meggyilkolásáig ez volt a legutóbbi politikai hátterű gyilkosság az orosz fővárosban: a fiatal jogász emberi jogi ügyekkel, egyebek közt az orosz hadsereg csecsenföldi túlkapásaival foglalkozott, és ezzel – akár magas szinten is – sokaknak okozhatott kellemetlenségeket, míg egy ifjú nacionalista meg nem húzta a ravaszt.
2009 januárját írtuk akkor, és úgy tűnt, Oroszország már elfelejtette az 1990-es évek zűrzavaros időszakát, a rendszeres üzleti, alvilági leszámolásokat, utcai lövöldözéseket és robbantásokat, azt viszont mintha nem akarta volna tudomásul venni, hogy nemcsak a maffiaharc nem ismer se istent, se embert, hanem olykor a politikai küzdelem sem. Pedig jó néhány eset figyelmeztetett erre.
Markelovék meggyilkolásáéhoz hasonló okokból végeztek bő két évvel korábban Anna Politkovszkajával, ugyancsak a Novaja Gazeta munkatársával, de folytathatnánk aktív vagy volt parlamenti képviselőkkel a sort, amely – tartok tőle – nem zárult le Nyemcovval. Az ilyen ügyekben, ha tetteseket végül fel is tudott mutatni a vizsgálat, a megbízók kilétére szinte sohasem derült fény. Ez nem jelenti feltétlenül azt, hogy az orosz politikai elit csúcsragadozói – sőt egyenesen Putyin elnök – takarítják el az útjukban állókat.
