Németh Zoltán, a Fidesz egyik legharciasabb, legmegbízhatóbb helyi tagja volt – az ma is –, ezért kérdezték egymástól döbbenten a hatóság dolgozói: „Ha a vezetőt, a győri Fidesz legrégebbi tagját ilyen megalázó módon el lehetett távolítani a felügyelőség éléről, mire számítsanak a beosztottak?”
Azt is találgatták: vajon fideszes belharcnak lesznek-e az áldozatai, vagy Illés személyes bosszújáról van szó. A szakminisztérium mindenesetre készségesen asszisztált a nyilvánvalóan törvénytelen eljáráshoz, az igazgató felmondólevelét a miniszter írta alá.
Németh Zoltán bűne az volt, hogy nem tolta Illés szekerét a kirakatügyekben, a politikai államtitkár utasításai helyett a jogszabályokat követte.
Az almásfüzitői vörösiszap-tározók működésének megítélésében például nem a feltételezésekre, hanem a szabályos, szakszerű mintavételek, mérések objektív eredményeire támaszkodott.
A szélnek eresztett vezetők, munkatársak bírósághoz fordultak, s a Győri Munkaügyi Bíróság nemrég jogellenesnek találta az elbocsátásukat, valódi okok helyett ugyanis csak ürügyeket talált a háttérben. A volt vezető nem kérte a visszahelyezését – jelenleg a győri önkormányzatnál dolgozik, egy nagy projekt irányítója –, pedig ha jogerős lesz az ítélet, talán újra elfoglalhatná korábbi székét. De valószínűleg tisztában van vele: ez alighanem csak formális és kényszerű elégtétel volna.
Valódi hatáskör aligha járna mellé a gyakorlatban. Ezért inkább eltekint tőle, a kártérítésről azonban nem mond le.
A felügyelőségről elbocsátott többi munkatárs is megnyerte a pereket. Formálisan úgy néz ki tehát – noha az ítélet egyelőre nem jogerős –, minden jóra fordult. Pedig semmi sem fordult jóra. A bíróságnak nincs hatásköre, illetékessége, lehetősége reparálni a politikai vétségeket. Jogot szolgáltathat, erre szól a jogosítványa. A politika azonban más területe a közéletnek.
Az ítélet utólag nem változtathat érdemben azon, hogy felügyelőséget lefejezték, nyilvánvalóan a politikai államtitkár végrehajtó bizalmasai kerültek pozícióba.
Hiába győzött a jognak asztalánál a sértett, saját hatósági szakterülete pozícióit érdemben nem kaphatja vissza. Lényegében maradhat hát minden úgy, ahogy ezt Illés államtitkár akarta. A gyakorlatban a politika megint legyőzte a jog- és szakszerűséget. Illés továbbra is azt vesz fel a szekerére, akit akar. Ez a szekér pedig régóta a szakadék felé halad.
