Már az egykulcsos szja is megdönti ezt a tételt. Az egy kulcs legfeljebb arányos, de nem igazságos, hiszen például az alacsony jövedelműeket és a kiskorú gyerekeket nem nevelőket hátrányosan érinti. Ugyanígy azt a minimálbéres munkást, aki három gyereket nevelt fel, de adókedvezmény már nem jár neki, ezért pont olyan százalékban adózik, mint gyerektelen főnöke.
Arányosan ugyanazt a terhet rója az egykulcsos rendszer a beosztottra, mint a vezérigazgatóra. Ez aligha igazságos. Az szja mégis akár védhető is volna, ha e réseket a szociális rendszer be tudná tömi. Ám az erre általában sem képes, Magyarországon pedig különösen nem, hiszen itt a szociális hálót felváltotta a közmunka.
Elvben működtethető volna olyan modell, amelyben viszonylag alacsony kulcsok mellett az adókat minden szereplőnek meg kell fizetni. A 2010 óta bevezetett adónemek azonban sajnálatos módon köszönő viszonyban sincsenek ezzel, sőt élesen ellentmondanak mindennek, ami az egykulcsos szja mellett felhozható.
Ha a kormány hisz az szja-rendszerre támaszkodva az egykulcsos adóztatásban, mert az egyszerű, arányos és igazságos, akkor legyen következetes. Akkor a válságadóknak keresztelt képződmények is feleljenek meg ezeknek a kritériumoknak. Ha hisz az alacsony kulcsokban, akkor az újonnan bevezetett adók ne legyenek európai mértékkel mérve horribilisak – a tranzakciós illeték például a tízszerese az osztráknak.
Ha azt vallják: mindenkinek adót kell fizetni, akkor bizonyos cégeket ne vegyenek ki az adófizetés alól, s ne vezessenek be speciális szektorok speciális szereplői számára különadót.
Ha kárhoztatja a többkulcsos szja-t, mert az bünteti a nagyobb jövedelmet, akkor a különadók se büntessék a magasabb kimutatott bevételt. És ha azt mondja a miniszterelnök, hogy az extraprofitot akarja megadóztatni, akkor ne találjon ki a kormánya olyan törvényt, amely fittyet hányva a profitra, a bevételt adóztatja meg, mint a reklámadó.
S ha a kormány hisz bármiben is, akkor ne próbálja meg érvekkel alátámasztani, hogy szükség van a reklámadóra olyan formában, ahogyan azt Áder János aláírta. Mert ez az adónem ellentmond mindennek: nem arányos, nem igazságos, bünteti a bevételt és a profitot is, bonyolult, és még pénzt se nagyon hoz.
Ha a kormány hisz bármiben is, akkor merje bevallani, hogy ez az adónem nem más, mint visszaélés a jogalkotás hatalmával.
