Vajon hányszor hány rezsim etette már ezt meg az emberekkel? Hányszor hitették el tömegekkel, hogy ennyire direktek, egyszerűek az összefüggések, hogy a tőke láthatatlan hatalmasai ujjuk köré tekerik a világot? Tény, hogy a The New York Times és a Süddeutsche Zeitung cikke a tusnádfürdői beszéd kapcsán kemény, és már nem sugallja, hanem szinte követeli, hogy az Európai Bizottság hozzon szankciókat az Orbán-kormány ellen, mert az szisztematikusan felszámolja Magyarországon a demokráciát. (Az amerikai lap a 2011 óta már többedszer előkerülő hetes cikkely alkalmazására szólította fel az uniós döntéshozókat.
Ez Magyarország Európai Tanácsban gyakorolt szavazati jogának a felfüggesztésével, valamint a Kohéziós Alapból Magyarország számára 2020-ig biztosított 21 milliárd eurós fejlesztési keret időleges megvonásával járna.) Erre azonban egyelőre aligha kerül sor, hiába az a sok és mindenható érdekcsoport. Egyébként az ominózus beszédben valóban elhangzik, hogy liberalizmus nélkül is létezik demokrácia, s a liberális értékek között is van tiszteletben tartandó. Ezzel meg is lennénk, mint Georg Paul Hefty, a FAZ kolumnistája, aki az ÉS-ben próbálja megérteni az orbáni víziót.
Szerinte a miniszterelnök a magyar szellemi örökséget akarja megvédeni, mert arról van meggyőződve, hogy csak ennek jegyében lehet a magyar nép megint sikeres. Lehetséges, hogy nem az értékválasztás silány, hanem a módszer, az út, amelyet építenek ehhez. Lehet, hogy a klasszikus konzervativizmus égisze alatt folytatott politika van messze a klasszikus konzervativizmustól. Elképzelhető, hogy a gyakorlat és az elénk tárt példák hamisak és ijesztők. Európa dekadenciája, családellenessége, keresztényüldözése kontra csodás és utánozni való Ázsia, Kína, Oroszország?
A korrupcióellenesség jegyében folytatott korrupció? Moralisták álszent és minősíthetetlen kirohanásai? Játék parlamentarizmus képviselői önálló indítványokkal? Hobbikat, ismerősöket kiszolgáló törvények, források vég nélküli igénybevétele? A klientúra eltörlésének nemes szándékával álcázott klientúraépítés? Átgondolt néphülyítés, államosítás imitált gazdasági csodákkal, átgondolatlan tervekkel? Listázás, kiiktatás, fenyegetőzés, kenyérmegvonás? Diktátorokkal bratyizás?
Tény, hogy a világ egyre több országában fogják be a fülüket a Magyarországról szóló híreket hallván, de az EU egyelőre nem fog kardot rántani. Igaz, Orbán titkos vágya is illúzió, miszerint az unió szétesik a ránehezedő súly alatt. A Junckerrel szembeni ellenszavazat maximum arra lesz jó, hogy hivatkozhasson rá, ha fokozódik az ellenszél. (Kérdés, hogy Orbán ugyanolyan jó-e a tűréshatárok kitapintásában, mint tágításában.) Nem külföldi lapok vezércikkei, hanem új szövetségesei (kívül és belül) vihetik a pokol bugyraiba. Ezt idehaza, a magyaroknak kell felismerniük.
