Romániában nem okozott különösebb izgalmat a menekültkrízis, ha csak a hivatalos kommunikációt nézzük. Csakhogy a médiában és a közösségi oldalakon egyre gyakoribbak a rémüldöző, sőt a gyűlölködő hangok is. A „Hogyan alázták meg muzulmánok a briteket a saját hazájukban?” vagy „Vigyázat, jönnek a szírek!” cím sokat elmond egyes viszonyulásokról.
De nem ez az uralkodó attitűd. A szociáldemokrata miniszterelnök, Victor Ponta egyértelműen elítéli a határok lezárását, és fő kihívója, a liberális Catalin Predoiu legfeljebb azt kifogásolja, hogy a miniszterelnök túlságosan szerény felajánlást, ezerötszáz menekült befogadását ígérte az uniós kvótákról tett nyilatkozatában. Igaz, egyelőre semmi jele annak, hogy a Szíriából és az afrikai országokból érkező menekültek vagy bevándorlók változtatnának a hónapok óta bejáratott útvonalakon, és tömegesen Románia felé vennék az irányt.
Ennek ellenére vannak olyan, egyelőre marginális politikai erők, amelyek ugrásra készen várják, hogy meglovagolják a maguk által is gerjesztett idegenellenes hullámot, amely reményeik szerint a népszerűség csúcsára juttathatja őket. (Egyesek, bár egyébként utálnak mindent, ami magyar, Orbán „megoldásait” dicsérik.) A megengedő párttörvénynek köszönhetően az utóbbi időben öt bevallottan nacionalista pártot jegyeztek be Romániában, köztük a magyarellenességéről hírhedtté vált Bogdan Diaconu alakulatát, de a menekültkérdésben az Orbán Viktor szerint „nemzeti elkötelezettségű”, másként nacionalista Traian Basescu volt államfő viszi a prímet.
