galéria megtekintése

Hűbér

1 komment


F. Szabó Emese

Nem kell sok idő, és a taopénzekről az átlagos sportállamtitkár azt fogja hinni, hogy valami buddhista szeánsz­hoz tartoznak. Jön a dalai láma, és széles mosollyal, hajbókolva átad néhány milliárd forintot. Cserébe kap egy örökbérletet az új Nemzeti Futball Arénában – ami egy újjászületgető fickó esetében komoly vállalás.

Úgy emlegetik a taopénzeket a politikusok és magukat érintettnek mondó vagy gondoló figurák, mintha ez valami ajándék lenne, egy gomb a majom ketrecében: csak meg kell nyomni, és jön a banán. Pedig ez valaha egy adókedvezmény volt.
A vállalatok 2015-ben 431 mil­liárd forint társasági adóról számoltak be bevallásaikban. Ebből jöttek le különböző jogcímen a kedvezmények. Tavaly 52 milliárd forintot tett ki a sporttámogatás címén érvényesített adókedvezmény – és értéke dinamikusan nő évről évre. Ez a teljes számított adó 12 százaléka, ezt az arányt nem éri el a személyi jövedelemadóban a családi adókedvezmény értéke.

A társasági adó 12 százalékát elviszi valami, a tao, aminek az égvilágon semmi köze a vállalati szektor működéséhez, fenntartásához, jövedelmezőségéhez. Pedig egy adókedvezmény lényege az, hogy rendszeren belül igyekszik korrigálni az egyenlőtlenségeket, ösztönöz. Tipikusan ilyen a családi adókedvezmény vagy az öngondoskodást támogató, húszszázalékos adókedvezmény: díjazza a társadalom számára fontos gyermekvállalást és megtakarítást. A társasági adók között hasonló szerepet tölt be a fejlesztési adókedvezmény: ha egy cég beruházást hajt végre, annak értékét részben leírhatja az adóból.
A fejlesztési adókedvezményt nagy cégek veszik igénybe, a kicsiket hiteltámogatás segítheti. Ez volna a lényeg. Ehhez képest fejlesztési kedvezményre 28 milliárd forint jutott, a kkv-k kamattámogatására pedig hárommilliárd. A kifejezetten cégek számára kitalált támogatások azonban a fasorban sincsenek a sporttámogatáshoz képest. Ha ehhez hozzávesszük, hogy az előadóművészeket és a filmkészítést is lehet a sporttámogatáshoz hasonló konstrukcióban pénzelni, az látszik, hogy a társasági adóban huszadrangú kérdés a vállalkozások tevékenysége, hatékonysága: sportra, művészetre, filmre elment 73 milliárd, vállalkozásfejlesztésre pedig 31.

 

Ez nem véletlen. A sport, művészet és filmtámogatás eredetileg úgy lett kitalálva, hogy az garantált, a társasági adó kulcsának megfelelő, praktikusan 19 százalék hozamot fia­ló befektetés a cégek számára – a hozamot az állam fizeti. Vagyis a hülyének is megérte erre költeni, rá­adásul ma nincs jobb ajánlólevél a kormányhoz, mint egy focicsapat támogatása. Amióta ez hatalmas bolt lett, a szabály szigorodott, s a hozam sajnos ­19-ről 5 százalék alá olvadt – mivel jelentős összeget pluszban el kell költeni a sportot szponzorálva.

Ezt a pénzt persze az állam csak kényelmetlenül tudná betolni, hiszen így össze lehetne adni, mennyit költ el a költségvetés valójában focira vagy senki által nem kívánt sportrendezvényekre. Sokkal jobb úgy tenni, mintha ezt a cégek maguk akarnák, mintha a kolbászgyártó vagy bilifröccsöntő vállalat semmi mást nem is kívánna, mint a helyi libalegelőre fehér csíkokat festeni.
A vállalatok megfizetik a kívánt hűbért, az állam ezt hálásan elfogadja, majd a fáradozásért cserébe ad némi hozamot. És egy kósza ígéretet, hogy a cég esetleg a jövőben valamilyen közbeszerzésen is nyerő lehet, vagy nem kap extra különadót.

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.