Drámai hangú írásban jelentette be visszavonulását a közélet első vonalából Sándor Mária. A fekete pólós ápolónő utóbb egy interjúban árnyalta, mi a terve: az április 15-i szolidaritási akció sikerétől tette függővé, milyen szerepet vállal a jövőben.
A mozgalmak sikerének nélkülözhetetlen összetevője a közéleti állóképesség. Egyévnyi küzdelemben bőven el lehet fáradni.
Különösen, ha a rendszert – ez esetben az egészségügyi rendszert – illetően nem változott semmi. Mégis, Sándor Mária sokat tett azért, hogy az egészségügy hierarchiájának alsó grádicsain állók és a privilégiumokat nem élvező állampolgárok súlyos nehézségei a figyelem középpontjába kerüljenek. Nem biztos, hogy ennél lehetett volna többet tenni.
A probléma meghatározása, a megközelítési mód elismertetése csak a nehéz kezdet – amit további nehézségek követnek. Például a programalkotásé: mi következzen, ha sikerülne keresztülvinni a követeléseket? Vagy ott van a szövetségkötés dilemmája. Mi a viszony a létező politikai oldalakhoz? Ki az elfogadható partner? Melyik az a szervezet, irányzat, amivel soha sincs kooperáció? A többi érdekképviselet szövetséges vagy rivális? Politikai döntések nélkül nem lehet politikát csinálni.
