Ha nem eurómilliárdokról és uniós tagországok sorsáról lenne szó, akár egy homokozóban is érezhetnénk magunkat. Ám a szereplők ezúttal tekintélyes kormányfők, akik most jól beárulták egymást. „Hangsúlyozni szeretném az Európai Bizottság közvetítő szerepét, ami azt jelenti, hogy hidat építünk a felek között” – közölte egy brüsszeli szóvivő, miután megerősítette, hogy a testület hivatalos panaszt kapott Spanyolországtól és Portugáliától.
Ilyet azért nem szokás agyba-főbe küldözgetni, a két dél-európai tagállam mégis rászánta magát, mivel halálra sértődtek a görög kormányfő nyilatkozatán. Alekszisz Ciprasz azt merte mondani, hogy a görög–EU tárgyalások idején a spanyol és a portugál nyomásgyakorlás felért a zsarolással. A játszótéri vitákban nehéz igazságot tenni, mert ha nem vagyunk ott az elején, sosem tudhatjuk, ki szórt először homokot a másik szemébe.
Most sem érdemes bíráskodni, csupán annyit állapítsunk meg: 1. Az államcsődtől fél centire lévő Görögországnak irgalmatlan mennyiségű pénzt kölcsönzött az EU és az IMF, ezt hívják szemérmesen mentőprogramnak. 2. Erre jön az új görög kormány, élén Ciprasszal, aki közli, hogy kukába dobja a mentőprogramot, ha kell, de nincs több megszorítás. 3. Nem csoda, hogy emiatt berágtak az uniós tagállamok, ám nemcsak a gazdag északi országok, hanem a szegényebb déliek is, köztük Spanyolország és Portugália. 4. Amikor Ciprasz mégis „ráfanyalodott” a mentőprogramra, sőt a meghosszabbítását kérte, az uniós tárgyalópartnerek – igen, a spanyolok és a portugálok is – azt felelték: majd ha (a mi pénzünkön) úgy táncolsz, ahogy mi fütyülünk.
