A felelős, realista és mérsékelt tényezők – a mértékadó politológus szakemberek, a feszt „aggódó piacok”, a sebeiket nyalogató konzervatívok és Felipe González, a legendás szocialista exkormányfő kánonban – villámgyorsan levonták a hét végi spanyol tartományi és helyhatósági választások tanulságát. Ismét kiderült, hogy a népuralom – hogy bárki nyerhet, aki mögé a honpolgárok felsorakoznak – súlyosan veszélyezteti a kormányozhatóságot és a stabilitást. A megbízható kétpártrendszernek ugyanis vége, koalíciókat kell kötni a tartományok és a városok irányításához, és ezek a koalíciók minden bizonnyal a 2011-es, megszorításellenes utcai megmozdulásokból kinőtt szervezetek jelöltjeinek kezére játsszák Madridot és Barcelonát is. Év végén pedig általános választások lesznek, ahol az új balos párt, a Podemos királycsináló szerepbe kerülhet. De ragaszkodik hozzá, hogy a Néppárttal soha, a szocialistákkal pedig csak „180 fokos fordulatukat” követően kormányozna együtt.
A Néppárt két és fél millió szavazatot vesztett az előző helyhatósági választások óta, mert bár a megszorító válságkezelés némileg jobb gazdasági adatokat produkált, a spanyol nép mégsem tudta eléggé értékelni a közkiadások durva megvágását, a továbbra is kiugróan magas munkanélküliséget és a kétpártrendszert összeabroncsozó korrupciót. Mariano Rajoy konzervatív miniszterelnök ráadásul elfelejtette, honnan bújtak elő új ellenfelei, kikkel áll szemben. A választások előtt azt mondta, az ő patinás Néppártja „nem 15 perccel ezelőtt jött létre egy tévéstúdióban”, nem valami értelmiségi köldöknézegetés. De a Podemos és a grassrootmozgalmak sem ott jöttek létre, hanem a tereken, a tüntetéseken a kilakoltatások elleni akciók során, a tevékeny szolidaritás aktusaiban. A két metropolis polgármester-esélyese is politikai outsider (és mindkettő nő). A barcelonai Ada Colau kilakoltatások ellen fellépő fiatal aktivista, akit egy villámgyorsan híressé vált, két évvel ezelőtti képen még a rendőrök rángattak az utcán.
Nem meglepő tehát, hogy az önkormányzati döntésekbe Barcelonában minél nagyobb mértékben szeretnék majd bevonni a helyi közösségeket, közelíteni a valódi önkormányzás felé, megreformálni a kiürülő képviseleti rendszert, alulról továbbépítkezni immár valódi, helyi hatalom birtokában. Javítanának továbbá a lakhatási feltételeken (több tízezer ember vesztette el az otthonát a 2008-as válság kitörését követően), és növelnék az újraelosztást. Tényleg: vérfagyasztó. Hódolat Katalóniának – Orwell híres könyve arról számol be, hogyan irtották közösen Franco és Sztálin mészárosai a spanyol polgárháborúban a baloldalt, amely most talán feltámadott.
