galéria megtekintése

Hitel

4 komment

A szerk.

Vannak apró győzelmek az izmos hatalom ellen is. Ilyen a kecskeméti Bányai Júlia Gimnázium tantestületének, diákoknak és szülőknek a küzdelme azért, hogy a posztján maradhasson az intézményt 23 éve közmegelégedésre irányító igazgató, Lukács Lajos. A direktor megkapta a kinevezést újabb öt évre, két kecskeméti léptékben hatalmas tüntetés nyomán.

Felsorakozott mögötte a város értelmisége, vállalkozó- és menedzserrétege, polgársága, a Fidesz-hívek is.

Mi kellett ehhez? Például megkérdőjelezhetetlen sikerszéria a gimnázium élén. Kellett az, ami a sikereket előidézte: vezetői értékrend, amely szerint a Bányai nem tanár-, hanem gyermekközpontú intézmény. Kellett hozzá a következetes iskolavezetői magatartás, hogy ezt nemcsak a szülők és a diákok, hanem a tanárok is elfogadták természetesnek.

 

Ám mindez nem feltétlenül elég. Lukács ugyanis nem tartott jó kapcsolatot a városvezetéssel. Nem gazsulált. Nehéz is úgy alázatoskodni a hatalom előtt, hogy közben tiszteljük a diák és a tanár szabadságát. Mégis a gyerekek érdekében vállalható a kompromisszum, pláne, ha az kölcsönös, mint amilyet most Kecskeméten kötöttek.

Mit üzen a Bányai története olyan időben, amikor a közok­tatás általános válságáról beszélünk? Minimum azt, hogy beszélni kell a másikkal. Aki nincs a Fidesszel, nincs feltétlenül ellene sem. A helyi közösségek igenis érvényt tudnak szerezni az érdekeiknek, ha tiszták és mérhetőek a vita tárgyát képező teljesítmények. És most újabb precedens van arra, hogy a szakmai elkötelezettség és a józan ész felül tud kerekedni a nyers hatalmi érdekeken.

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.