A szindróma a tünetek összességét jelenti. Minél inkább feltérképezzük egy jelenségnek az anatómiai, genetikai hátterét, annál inkább közelebb kerülhetünk a dolog lényegéhez. Ezért a mozgalmak, világképek mögött is fel kell fedeznünk a szellemi háttér neuronjait, idegpályáit.
A militáns teológusok jelenkorunk valóságát egy univerzális-globális szellemi konfliktus színtereként aposztrofálják, amiben szüntelen harc van a babona és a tudomány, a vallás és az ateizmus között. Ráadásul a korszakokon áthúzódó reformációk azt sugallják, nemcsak a tények és az elképzelések, a kutatások és az ideák állnak hadban egymással, hanem ezeknek a mélyén (alján) egy még vadabb és igazibb ellentétpár löki felszínre az ölre menések mérgező gázait, ez pedig a valódi, elkötelezett hit és az intézményesített, rituális (képmutató, a világi hatalommal lepaktáló) vallás között zajló, gyilkos küzdelem.
S ma még minden vallás és hit sötét, alsóbbrendű szellemi mindenségként tekint a másikra. Itt tartunk. Röviden csak arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy sokaknak kell megvilágosodnia, magyarán: észrevennie ezt az ellentétpárt ahhoz, hogy megértse végre a társadalom és az állam, hogy ennek a világképi erejű birkózásnak történelmi gyökerei vannak. Ezért száz szónak is egy a vége, a közoktatásnak (nevelésnek) még a közvéleményben elfogadottnál is nagyobb jelentősége van.
