galéria megtekintése

A Charlie Hebdo-szindróma

Az írás a Népszabadság
2015. 02. 14. számában
jelent meg.

Kántor Zsolt
Népszabadság

A szindróma a tünetek összességét jelenti. Minél inkább feltérképezzük egy jelenségnek az anatómiai, genetikai hátterét, annál inkább közelebb kerülhetünk a dolog lényegéhez. Ezért a mozgalmak, világképek mögött is fel kell fedeznünk a szellemi háttér neuronjait, idegpályáit.

A militáns teológusok jelenkorunk valóságát egy univerzális-globális szellemi konfliktus színtereként aposztrofálják, amiben szüntelen harc van a babona és a tudomány, a vallás és az ateizmus között. Ráadásul a korszakokon áthúzódó reformációk azt sugallják, nemcsak a tények és az elképzelések, a kutatások és az ideák állnak hadban egymással, hanem ezeknek a mélyén (alján) egy még vadabb és igazibb ellentétpár löki felszínre az ölre menések mérgező gázait, ez pedig a valódi, elkötelezett hit és az intézményesített, rituális (képmutató, a világi hatalommal lepaktáló) vallás között zajló, gyilkos küzdelem.

S ma még minden vallás és hit sötét, alsóbbrendű szellemi mindenségként tekint a másikra. Itt tartunk. Röviden csak arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy sokaknak kell megvilágosodnia, magyarán: észrevennie ezt az ellentétpárt ahhoz, hogy megértse végre a társadalom és az állam, hogy ennek a világképi erejű birkózásnak történelmi gyökerei vannak. Ezért száz szónak is egy a vége, a közoktatásnak (nevelésnek) még a közvéleményben elfogadottnál is nagyobb jelentősége van.

 

Hogy lássák a fiatalok, honnan származnak, milyen tulajdonságokkal bírnak az ideológiák. Hogyan lehet őket, kontextus által, megérteni, megragadni, legalább szavakkal, értelemmel, hogy esetleg hitelesen hozzá tudjanak szólni vagy küzdeni tudjanak a nyilvánvaló őrültségek, ordas eszmék ellen. (Remélve, hogy nem naivitás ennek a lehetőségét fenntartani.)

Az iszlámon belül is megvannak a törésvonalak. Hasonlóan a kereszténységhez. Az államilag támogatott, intézményes vallás és az ezzel szembemenő, bensőséges, személyes hitek nagy palettáján sok az átfolyás, az elegy mozgalmaktól a tiszta odaszánásig.

Ezért minden áramlatot a története felől lehet csak árnyaltan megérteni. Egyetlen élő embernek sincs önmagában vett igazsága, mondja Rugási Gyula filozófus, és bizony, ha belegondolunk, akkor ebben van valami. Hiszen a legátfogóbb gondolat köntösében megjelenő hittétel is csak a végén derül ki „igazként”. (Elgondolni is jó, hogy lesz olyan nemzedék, amely megtudja majd és tapasztalatilag is igazolva láthatja, hogy Jézus Krisztusnak mint Messiásnak vagy esetleg más prófétáknak tényleg valóság a beszéde.)

Amikor majd lehull a történelem leple. De addig, a bizonyíték a hitelességre a türelem egymás iránt. Az olyannyira vágyott tolerancia, amit mi, személyek, állampolgárok is elvárunk a másiktól. Itt a Charlie Hebdo-paradigma poszt európai szimbolikájának a nyitja. Amit a másiktól elvárunk, azt tegyük mi is a többiekkel. Világosítsuk fel gyermekeinket, hogyan zajlott a múlt. Újítsuk meg a történelemszemléletünket. Nehogy szembemenjünk a metafizikai kontextussal, kívül ne írjuk magunk a humanista elbeszélésen. Amire igazolást semmilyen erőszak nem ad.

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.