Egy januári vasárnap délelőtt egy templom konyhájában találtam magam fakanállal a kezemben. Zelleres paradicsomlevest kavargattam, amely egy hatalmas, ipari lábosban főtt. Mellettem ketten sonkás-sajtos szendvicseket készítettek, a másik pulton pedig salátához daraboltak zöldséget néhányan. A Washington melletti kisváros, College Park egyik templomában voltam, ahol körülbelül tíz önkéntes minden vasárnap ebédet főz a hajléktalanoknak.
Az alapanyagokat a templomi adományokból vásárolják, és minden olyan gondossággal készül, mintha saját családjuknak főznék. A desszert sem maradhat el, de sütemény készítésére sem hely, sem idő nincs már. Valaki autóba ül, és elrohan, majd két gyönyörű tortával tér vissza egy közeli hipermarketből. Persze, ha okosan tervezett volna a csapat, akkor már szombaton bevásárolt volna – nemcsak a zöldség, hanem a torta is eláll a hűtőben egy napig.
De erre nincs szükség, mert minden bolt nyitva van, hiszen Amerikában a vallásosság és a vásárlás békésen megfér egymás mellett vasárnap is. Az Egyesült Államok lakosságának nagy része hívő, és ez pártállástól függetlenül fontos része az életnek. Egyes déli államokban a vasárnapi istentisztelet után rendőrök irányítják a forgalmat, mert olyan sokan vannak az utakon. Sokan nemcsak vasárnap, hanem hét közben is elmennek templomba. Nemcsak ebben nyilvánul meg a hitük, hanem abban is, hogy igyekeznek tenni közösségükért. A fent említett St. Andrews-templomba több önkéntes érkezett vasárnap reggel főzni, mint ahányan beférnek a konyhába.
