Hisztis

Matyi Dezső pedig a hisztis. Partnereinek, hitelezőinek és általában senkinek sem veszi fel a telefont, hárít. Pedig mindenki tudja, hogy a problémák kezelése csak ideig-óráig odázható el. Tartozik, de csak nyögvenyelősen akarja ezt visszafizetni. Ha nem kap hitelt, szidni kezdi a bankárt – konkrétan Csányi Sándor OTP-vezér ellen kelt ki a Heti Válasznak adott interjújában.

Mert Csányi egyszerűen ki akart vele tolni: már megígérte a hitelt, aztán meg visszatáncolt. Mondjuk, a mostani állapotokat nézve ez logikus döntés volt a bank részéről, pletykák szerint valami aggodalmat keltő dolgot találtak, ami visszalépésre késztette a bankot. Tán sosem tudjuk meg, de mindegy is.

A hiszti felesleges és kontraproduktív bármilyen tárgyalás során, akkor is, ha a szóban forgó személy mellesleg egy cégbirodalmat épített fel a semmiből, és évtizedes munkája mindenféleképp elismerésre méltó és egyedülálló. Ha egy cég gigantikus mértékű, megmagyarázhatatlan és reálisan nem visszafizethető tartozásokat halmoz fel, akkor annak a cégnek nyitottnak és alázatosnak kellene lennie, hogy a problémája megoldható legyen.

Ám a sutyiban végbevitt átalakítások, a rejtőzködés nem éppen bizalomépítő ebben a történetben. Még akkor sem, ha a sutyiban átalakított cég garanciát vállal az adósság visszafizetésére.

Lehet, hogy Matyi Dezső jobban szeretne a Forbes címlapjáról visszanézni – ha pár évvel korábban jön Magyarországra a magazin, simán odakerülhetett volna –, de most nem ez a kérdés van napirenden. Ha azt akarja, hogy a közvélemény ne valamilyen gyanús figuraként tartsa számon, hanem egy sikeres vállalatvezetőként, aki most bajban van, akkor ezért tennie is kell.

Nem lehet sem a piacot, sem a bankokat, sem a devizaárfolyamot, sem mást hibáztatni, nem lehet bujkálni. Mert már csak az számít, hogy ki lehet-e mászni a gödörből, vagy sem. Sértődötten biztos nem megy.