galéria megtekintése

Hideg, meleg, forró, égő

3 komment


Palugyai István

Nincs kétség afelől, a média úgy általában kedveli a végleteket. A legeket, a csúcsokat és a rekordmélységeket. Ezektől aztán a közvélemény is izgalomba jön, a langy a középmeleg már senkit sem izgat fel, jóllehet az igaz­ság általában középen van. Egy kis összecsapás tüntetők és rendőrök között, s máris villog a „breaking news" a nemzetközi hírcsatornákon, miközben ha ez mondjuk, egy nagyobb világvárosban történik, a metropolis más részein ettől még az élet jobbára megy tovább a maga módján. Ha nincs újabb borzalmas terrorcselekmény, a híreknek akkor is futniuk kell, különösen nyár közepén, amikor a politikusok nagy része is pihen. Kiváló terep ilyenkor az időjárás, ami már nem csak az angolok mindennapos témája, nekik most megvan amúgy is a maguk baja.

Az időjárásból pedig könnyen klíma lesz, legalábbis a sajtóban. Azzal igazán lehet dobálózni, fel is, le is.

A NASA két hete adta ki legújabb figyelmeztetését a globális felmelegedéssel kapcsolatban, miszerint a folyamatosan csúcsokat döntő havi középhőmérsékletek összegzésével mára majdnem elértük az ipari forradalom kezdetétől számított másfél fokot, miközben jelenleg úgy tartják, két foknál már nehezen ellenőrizhető folyamatok indulnak be. Nem véletlen, hogy nemrég a párizsi csúcson elért egyezmény is ettől a határtól szeretné visszatartani a Földet.

 

Eközben a közelmúltban több alkalommal is vészkiáltások hallatszottak az éppen teljesen foltmentes Nap miatt, amitől egyesek már újabb kisebb jégkorszakot emlegettek. Csillagunk mostanában többször is valóban babapopsiszerű felületeket mutat, csakhogy tudnunk kell, a Nap épp napfolt-tevékenységi minimuma felé tart. Ilyenkor valóban több a keményebb tél. Egy-egy ilyen ciklus általában 11 évig tart, s ugyan a megfigyelések a fázisok rövidülését, illetve az alsó értékek megnyúlását mutatják, korai lenne a közvéleményt „jégre vinni". Különösen, mivel az egész napfolttevékenységgel kapcsolatban sok még a bizonytalanság, ahogy annak földi időjárásra gyakorolt hatásában is sok még a kutatnivaló. Négy-öt éve ugyanezzel riogattak s már akkor mostanra jósolták Napunkon a legkevesebb pacát. Reálisabb kutatók azonban megjegyzik, a napfoltapály hidegét vélhetően­ ellensúlyozhatja az eddig mért melegedés, ami legfeljebb egy elhúzódó napfoltminimum esetén némileg csökkenhet.

Akárhogy is alakul, egy dolog biztos, ha tenni kellene valamit az élhető világot lehetővé tevő klíma megőrzéséért – márpedig kell! –, illetve a káros hatások csökkenté­séért, azt csakis globális keretek között lehet. Itt aztán tényleg semmi értelme a nemzetállami megoldások preferálásának, hiszen az országhatárok ilyen ügyekben nevetséges és mesterséges vonalak, amikre a természet ugyanúgy fittyet hány, ahogy a klímaváltozástól szintén nem teljesen független túlnépesedésből eredő migrációt is nehezen és csak időlegesen tarthatják fel kerítések, még ha szögesdrótokkal erősítik is meg őket.

Az ilyen, egész bolygót fenyegető kérdésekre csakis egyetemes megoldások kereshetők, minden más próbálkozás eleve kudarcra van ítélve. Ha ezt nem fogjuk fel, kapunk majd hideget, meleget, de válaszunk már nem lesz.

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.