A felfedezés megtörtént. A tudományt értő világ is azon töri a fejét, hogy megértse. Egyeseknek sikerül, másoknak nem, de mindenki tudja, a gravitációs hullámok létének közvetlen bizonyításával valami lényegbevágó tudáshoz jutott az emberiség. Nem ez az első óriási horderejű felfedezés, amit megélünk, és nem is az utolsó. Fajunk kulturális evolúciója felfedezések sorozatára épül, melyek közül egyesek még ki is emelkednek a sorból, révükön ugrásszerűen magasabb szintről haladhatunk tovább.
De melyek az igazán jelentős felismerések? Ha röviden akarnánk válaszolni, egyrészt azok, amelyekre addig senki nem gondolt. Heuréka, kiáltotta volna Archimédész, amikor meztelenül kiugrott a kádból, miután felfedezte a róla elnevezett felhajtóerő törvényét. Ma már tudjuk, hogy ezt mintegy kétszáz évvel később találták ki a nagy siracusai tudósról, de tény, a váratlan felismerések hatása a tudománytörténetben alig felmérhető.
Ilyen volt Einstein épp száz éve közzétett általános relativitáselmélete is, amely forradalmasította a fizikát, sőt egész világunkról alkotott képünket, s amely elvezetett a most ünnepelt felfedezéshez is. Mert az a másik csoportja az addig nem ismert, fontos tények, igazságok megtalálásának, tudatosulásának. Ebben a körben régóta várunk az eredményre, csak éppen addig mégsem sikerült elérni. Vagy azért, mert hiányoznak hozzá az alapvető információk, amelyekből felépülhetne a felfedezés, vagy éppenséggel ezek már megvannak, de senki agyában nem állt még össze hozzá a kép, végül pedig – ahogy a mostani esetben is – a technika nem volt elég fejlett, hogy az elméletet igazolhassa.
