galéria megtekintése

Heuréka

2 komment


Palugyai István

A felfedezés megtörtént. A tudományt értő világ is azon töri a fejét, hogy megértse. Egyeseknek sikerül, másoknak nem, de mindenki tudja, a gravitációs hullámok létének közvetlen bizonyításával valami lényegbevágó tudáshoz jutott az emberiség. Nem ez az első óriási horderejű felfedezés, amit megélünk, és nem is az utolsó. Fajunk kulturális evolúciója felfedezések sorozatára épül, melyek közül egyesek még ki is emelkednek a sorból, révükön ugrásszerűen magasabb szintről haladhatunk tovább.

De melyek az igazán jelentős felismerések? Ha röviden akarnánk válaszolni, egyrészt azok, amelyekre addig senki nem gondolt. Heuréka, kiáltotta volna Archimédész, amikor meztelenül kiugrott a kádból, miután felfedezte a róla elnevezett felhajtóerő törvényét. Ma már tudjuk, hogy ezt mintegy kétszáz évvel később találták ki a nagy siracusai tudósról, de tény, a váratlan felismerések hatása a tudománytörténetben alig felmérhető.

Ilyen volt Einstein épp száz éve közzétett általános relativitáselmélete is, amely forradalmasította a fizikát, sőt egész világunkról alkotott képünket, s amely elvezetett a most ünnepelt felfedezéshez is. Mert az a másik csoportja az addig nem ismert, fontos tények, igaz­ságok megtalálásának, tudatosulásának. Ebben a körben régóta várunk az eredményre, csak éppen addig mégsem sikerült elérni. Vagy azért, mert ­hiányoznak hozzá az alapvető információk, amelyekből felépülhetne a felfedezés, vagy éppenséggel ezek már megvannak, de senki agyában nem állt még össze hozzá a kép, végül pedig – ahogy a mostani esetben is – a technika nem volt elég fejlett, hogy az elméletet igazolhassa.

 

Fajunk egyik alapvető jellegzetessége az ismeretlen, az új, a nagyszerű, a nem mindennapi utáni vágy, s amíg ez nem veszett ki belőlünk, megvan az esély az előrejutásra, mind egyéni, mind társadalmi szinten. Esély, mondom, mert, ahogy a világegyetemhez mérten rövidke történelmünk mutatja, az emberiség képes az esélyeket eljátszani. Egyelőre csak időlegesen, de ahogy technikánk, tudásunk fejlődik, képessé váltunk jövőnk végleges „elkockázására" is. Virágzó kultúrával és tudománnyal rendelkező birodalmak hullottak szét már eddig is, hogy hosszú ideig tartó sötét káosz kövesse őket, s mindez néhány ­rossz vezető rövidlátó döntései nyomán. De a tudás magvai itt-ott fennmaradtak, és a fejlődés egy idő után újraindult.

Ma azonban az a veszély is fennáll, hogy minden eddiginél komplexebb saját emberi világunkat saját magunk pusztítjuk el megközelítő tökéletességgel, még mielőtt képesek lennénk épp az univerzumról megszerzett egyre bővülő tudásunk révén azon gondolkodni, szükség esetén hová és miképpen terjedhetne tova fajunk.

Ezek túl elemelt problémák persze ahhoz képest, hogy sokaknak azon kell töprengeniük, hogyan találjanak rá saját létük alapvető biztosítékaira, miközben a közélet sokszor kérészéletű figurái éppen lehetetlenné teszik ezt. Ilyen körülmények között kell sokszor alkotnia annak is, aki számára a lehetőség megadatik, s ennek során a gravitációs hullámok bizonyításával most sikerült még valami egészen rendkívülit is létrehozni.

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető