Békés megyében jártam hétfőn. Temérdek gép, tárcsás ember, dömper lepi el a 47-es utat. Fontos út, széttaposott észak–déli folyosó, jó hír, hogy végre felújítják. De nem haladnak vele. Pedig látszik, iszonyatos pénzt költenek rá. Széles sávban kivágják az út menti fákat. Egyik helyen ásnak valami mély árkot. A másik helyen betúrják a meglévőt. Így megy már lassan egy éve. Nemcsak itt, Szegedtől Bajáig az 55-ösön is. A végén talán 30 centivel lesz szélesebb az út, mint eddig volt.
Olyan településeken járok, ahol költségvetési csalás miatt elítélték a polgármestereket – ennek ellenére zavartalanul polgármesterkednek tovább. A mai jog szerint meg is tehetik. Roppant szociális problémák vannak, miközben dől az unió pénze és folyik szanaszét. Már alig látni olyan beruházást, amelynek más értelme is volna, mint hogy politikusok keresnek valami ürügyet, amire baráti vállalkozók nyerhetnek, túlszámlázhatnak, majd valahogy szétosztják a pénzt.
Egy helybeli ember beinvitál a neki baráti kocsmába. Meséli, hogy a közmunkások építik, amit lehet, megkapják rá a nyomorbért az önkormányzattól, de a felfújt költséget a közbeszerzésen sorozatosan nyertes kivitelező is vaskosan leszámlázza. Ne küzdjek, névvel úgysem vállalja senki – havi 47 ezer forint az isten lába errefelé.
